983 óta Prága püspöke, aki 997-ben a pogány poroszok között szenvedett vértanúhalált. 989 után többször elhagyta székhelyét és Rómában a Szt. Elek és Bonifác monostor szerzetese volt. Római tartózkodásai alatt igen nagy hatást gyakorolt III. Ottó császárra, s Rómába vezető útjainak valamelyikén a magyar nagyfejedelem családjával is közvetlen kapcsolatba került. 11. század végi hagyomány szerint ő keresztelte volna meg Szt. Istvánt. Ereklyéit már barátja, III. Ottó Rómába vitette, István király pedig védőszentként az ő védelmébe ajánlotta az esztergomi székesegyházat. Mesterük vértanúhalála után munkatársai és tanítványai közül többen Magyarországra jöttek, és jelentős szerepet játszottak a korai magyar egyházszervezet kiépítésében és az első bencés monostorok megalapításában. Többek között az ő környezetéből került ki Radla és Anasztáz, Pannonhalma vélhetőleg első apátja is.
Magisteri címéből és megbízatásaiból következtetve jogtudó kanonok az esztergomi székeskáptalanban, aki 1233-ban honti, 1235-1240 között nyitrai, 1240-1241-ben pedig esztergomi főesperes volt. Két ízben is járt Rómában: először 1235-ben ő képviselte Róbert esztergomi érseket a garamszentbenedeki apát elleni perében a Szentszéknél, 1240-ben pedig tagja volt annak a küldöttségnek, mely Mátyás váci püspök esztergomi érsekké történt megválasztásának hírét IX. Gergely pápának megvitte. 1241-ben a tatárok ellen vívott muhi csatában vesztette életét. Pannonhalmával többször is kapcsolatba került: először 1233-ban, amikor Uros apát és a monostor népei a köztük lévő per elintézésére Cognoscens esztergomi kanonok társaságában döntőbíróvá választották, másodszor pedig akkor, amikor IV. Béla király Uros apát kérésének eleget téve azzal bízta meg, hogy írja össze a monostor összes, bármiféle jogcímen bírt birtokait és szolganépeit szolgálatuk szerint, amire 1237 késő ősze és 1239 nyara között került sor.
1131-ben a gyermektelenül elhalt II. Istvánnal egyenes ági fiú örökös hiányában kihalt az 1060 óta kisebb megszakítással a magyar trónon ülő I. Bélától származó Béla-ág, és az uralmat a Kálmán király testvérétől, Álmos hercegtől származó II. Béla vette át, akitől ily módon az összes későbbi Árpád-házi király származott.
Az első, szentként tisztelt pannonhalmi apát, a római Szent Elek és Bonifác szerzetese volt, neve után talán görög. Először Szent Adalberttel Brevnovba ment, ott lett apát, s onnan jött Pannonhalmára 996-ban. Később esztergomi érsek lett. A pannonhalmi kiváltságlevél hitelt érdemlő részében szerepel apátként, akinek a közbenjárására, tanácsára és egyetértésével Szt. István a montecassinói monostor kiváltságait adományozta 1002-ben a pannonhalmi Szt. Márton monostornak.
Az István ifjabb király és I. Károly (IX. Szt. Lajos francia király öccse) szicíliai király közt 1269-ben Melfiben megkötött kettős házassági szerződés következtében az Árpád-ház 1301. évi kihalását követően mintegy két évtizedes küzdelem (1301-1323) eredményeként I. (Anjou) Károly személyében a magyar trónra került francia eredetû uralkodóház, melynek tagjai három nemzedéken keresztül kormányozták Magyarországot, s amely leányágon I. Lajos lánya, Mária királynő személyében 1395-ben halt ki.
Történetíró, aki mûvének előbeszédében magát "mesternek mondott P"-nek és a jó emlékezetû (minden valószínûség szerint III.) Béla király jegyzőjének mondja. A ,,Magyarok története" (Gesta Hungarorum) címen korunkra maradt regényes történeti munkájában részletekbe menően leírja írott források alapján a magyarok őshazáját, és írott és szóbeli kútfőkre támaszkodva elmeséli vándorlásukat és a magyar honfoglalás részletes történetét. Mûvének a 12-13. század fordulóját illető kortörténeti értéke nagy, honfoglalásra vonatkozó forrásértéke azonban alig van. Egyetlen kézirata a 13. század első feléből származik, melyet ma a nemzeti könyvtárban őriznek.
apát (arámi ab 'atya', abbá 'atyám', Jézus így szólítja meg Istent, Mk 14,36)
A (Benedek-rendi) kolostor vezetőjének titulusa. Jézus korában az abbasz jelentése 'családapa' volt, ma 'szerzetesatya'. A Benedek-regula szerint az apát Krisztus képviselője, míg a szerzetesek Krisztus testének tagjai. (kormányzóapát, apátprímás). Az apát "Krisztus helyettese a monostorban... szavaival és tetteivel tanítson... ne legyen személyválogató... mindig az időnek megfelelően majd ijesszen, majd gyöngéd legyen, mutassa a mester keménységét és az atya jóságát... Legyen tudatában annak, hogy milyen nehéz és terhes dolgot vállalt magára: a lelkek irányítását és az alkalmazkodást sokféle emberi természethez... és tudja meg, hogy aki a lelkek vezetését vállalja magára, az készüljön a számadásra..." (Regula 2. fejezet). Csak neki van joghatósága a monostorban.
Apát irányította kolostor a 11. századtól. Az együttlakó, cönobita (koinosz biosz = közös élet) szerzetesek lakóhelye, atya, (abbas) apát vezetése alatt. A bencés rend tipikus élettere, a szerzetesi élet iskolája, lehetőséget nyújtva az előrehaladottabbaknak a remete (eremita=magányos) életmód választására. Mai nyelvhasználatunkban saját vagyonnal és igazgatási joggal bíró szerzetes- vagy apácakolostor. Az apátság megalapításához hagyományosan tizenkét szerzetesre (apácára) és egy apátra (apátnőre) van szükség, akiket stabilitas-fogadalom köt az apátsághoz.
Görög kifejezés ("főpásztor"), mely kolostori elöljárót jelent. A 6. század óta jelentősebb kolostor elöljáróira, a 11. századtól kolostorszövetségek elöljáróira alkalmazták. A nyugati egyház területén jelentése kevésbé körülhatárolt, többnyire megtisztelő címként alkalmazták olyan apátokra, akik tekintélyben megelőzték a többi bencés monostor elöljáróit.
A dinasztiaalapító Álmos fejedelem fia, akiről a 895-1301 között magyar nagyfejedelmi és királyi trónon ülő nemzetséget elnevezték. VII. Konsztantinosz Porphürogennétosz 950 körül keletkezett munkája szerint a magyarok első fejedelme volt a 890 körüli években, akit a magyarok Levedi ajánlása szerint a kazárok szokása szerint választottak nagyfejedelemmé. A törzsszövetség élén valószínûleg a kündü méltóságot töltötte be, de emellett a hét törzs egyike is minden bizonnyal az ő irányítása alatt állt. A magyarországi hagyomány úgy tudja, hogy ő irányította a magyarok Kárpát-medencei honszerző harcait, és valószínûleg 900 körül halt meg. A 10. század folyamán az ő fiai és unokái váltották egymást a törzsszövetség fölötti hatalom gyakorlásában, s tőle származtak a keresztény kor királyai is.
A 895 és 1301 között a magyar nép élén álló dinasztia, melynek 26 fiági trónra került tagja Árpád nagyfejedelemtől származott, és 1000-től keresztény királyként irányította népe sorsát. Mivel egyes uralkodóknak törvényes egyenes ági férfileszármazói nem voltak, időnként a dinasztia mellékágai vették át a királyi hatalmat, pl. 1046-ban a Vazultól származó, 1060-tól az I. Bélától származó, 1131-től pedig az Álmos hercegtől származó uralkodók. Orseoló Péter és Aba Sámuel, végül az Anjou-ház nőágon örökölték a királyi hatalmat. Az Árpád-korban vált a magyarság Kárpát-medence hazájában a nyugati keresztény népközösség tagjává, és ekkor alakult ki a szolgaság-szabadság kettősségére, majd a kiváltságok sokféleségére alapozott archaikus viszonyokból a jellegzetes későközépkori társadalom és a korai germán időkre emlékeztető kormányzati módszerekből az autonómiára alapozott politikai rendszer. A dinasztia három férfi- (István, Imre, László) és több nőtagját (Erzsébet, Margit) már a közeli utókor szent ként tisztelte. Az uralkodóház fiágon 1301-ben III. Andrással, leányágon 1338-ban Erzsébettel, III. András király lányával halt ki.
11. század végi és 12. század eleji források szerint Szt. István korában pécsváradi apátból Sebestyén érsek megvakulása miatt lett esztergomi érsek, majd miután elődje visszanyerte látását, a király kalocsai érsekké tette. Egykorú forrásadat szerint 1012-ben a magyarok érsekeként szerepelt Bambergben, de kapcsolatba hozzák a lengyelországi Meseritz hasonnevû apátjával is. Hartvik püspök a 12. század első évtizedeiben Kálmán király parancsára írt Szt. István legendájában személyét azonosította Anasztáz érsekkel, aki a pápától koronát és egyházszervezésre szóló széles körû felhatalmazást hozott volna. Mivel Hartvik püspök legendájának célzata a magyar király egyházkormányzati jogainak történeti síkon való megalapozása és megvédése, s mivel a szerző nem rendelkezett hiteles értesülésekkel, a történészek jelentős része elveti a két személy azonosítását. A neve egyik felfogás szerint a lotaringiai eredetû Achery (Asrik) név elírásából alakult, s belőle keletkezett volna a magyar "érsek" szó, mások úgy gondolják, hogy éppen az "érsek" kifejezést értelmezték a későbbiekben ill. külföldi forrásokban személynévnek. Pannonhalmával az Anasztázzal való azonosítás révén jutott kapcsolatba.
A török nyelvet beszélő, nagyállattartó avar nép Belső- és Közép-Ázsiából vándorolt a sztyepp országútján a Kárpát-medencébe, ahonnét kiûzte a germán gepidákat ill. Itáliába kényszerítette a longobardokat a 6. század közepén, és a honfoglalást irányító Baján kagán dinasztiájának vezetésével nomád fejedelemséget hozott létre. A fejedelemség folyamatosan súlyos harcokat vívott a bizánci birodalommal, a 7. század végén Ázsia irányából érkező újabb népcsoportokat fogadott magába (griffes-indás onogurok), akikben a régészek egy része a későbbi magyarok elődeit látja (kettős honfoglalás-elmélet). Az időközben letelepült, földmûvelő életmódra áttért avarságot 791-ben Nagy Károly hadai legyőzték és a vereséget követő belháborúkban az avarok birodalma elpusztult, egy frank vazallus fejedelemségük élte csak túl a katasztrófát. A helynevek és a régészeti adatok arra vallanak, hogy egyes avar csoportok megérték a magyar honfoglalást.
Dél-franciaországi érseki központ, mely 1309-1377 között a pápaság székhelye lett. V. Kelemen pápa 1305-től telepedett át Franciaországba, az ezt követő időszakot a zsidóság babiloni fogságának mintájára a pápák avignoni fogságaként tartja számon az egyháztörténet. Ezen időszakban épült ki részleteiben a pápai kúria hivatalszervezete, melynek fenntartására a pápák új adókat és illetékeket rendszeresítettek, s a francia királyok és az Anjouk egyaránt meghatározó befolyást gyakoroltak a korszak pápáira. A helyzet rendezésére és a visszaélések megszüntetésére először V. Orbán pápa tett kísérletet azzal, hogy 1367-ben visszatelepedett Rómába, de a rossz közbiztonság miatt kénytelen volt fölhagyni szándékával. Utóda, XI. Gergely 1377 elején érkezett vissza kíséretével Rómába, ahol ettől kezdve a Vatikán lett a pápa lakóhelye. XI. Gergely 1378-ban meghalt és halálával kitört a nagy nyugati egyházszakadás, melyet majd a konstanzi zsinatnak 1417-ben sikerült csak megszüntetnie.
Bakócz Tamás, Erdődi,(1442-1521)
Római katolikus főpap, humanista mecénás. Jobbágycsaládból származott. 1483-tól I.Mátyás király titkára, győri majd egri püspök (1486-98), 1498-tól esztergomi érsek, 1500-tól bíboros. Az 1513. évi pápaválasztáson alulmaradt Giovanni Medicivel (X. Leóval) szemben. Az új pápa kárpótlásul egy törökellenes keresztes háború megszervezésével bízta meg. A pápai bulla meghirdetése az 1514. évi magyarországi parasztháborúba torkollott. Bakócz Tamás építette az esztergomi bazilika Mária (ma Bakócz) kápolnáját.
Miután Gizella királyné rokona, Szt. Günter, majd később Szt. Gellért is remetéskedett itt, Szt. István király a Bakonyban lévő királyi udvarházából 1037-ben bencés monostort alapított, melyet Szt. Móric tiszteletére szenteltek fel, s amely a királyi alapítások módjára ki volt véve az illetékes (ez esetben veszprémi) püspök joghatósága alól, s a 14. század második felére közvetlenül a pápa fennhatósága alá került. József apát idejében, 1086-ban Szt. László király parancsára összeírták az apátság javait, majd 1230 körül jogbiztosító célzattal Szt. István alapítólevelét szinte a felismerhetetlenségig átdolgozták. A 13. század közepétől hiteleshelyként mûködött. 1280 körül a monostor leégett s ettől fogva a szerzetesek létszáma fokozatosan csökkent. Ennek ellenére a török hódoltság végeztével az újjáéledt monostorok egyike lett Pannonhalma irányítása alatt.
Bárdos Remig főapát (1868-1932)
Az első világháború után, 1920-ban választották pannonhalmi főapátnak, a magyar bencés rend elszegényedett körülményei között. Az iskolaügy fejlesztésének fontos előmozdítója volt 1923-ban nyílt meg a pesti bencés gimnázium, és a szellemi életről tanúságot tesz a pannonhalmi Szent Imre gyakorló gimnázium megszervezése, a népmûvelés ösztönzése és a Pannonhalmi Szemle folyóirat 1926-1944-ben. Gazdasági természetû ügyek miatt 1928-ban lemondott a rend vezetéséről Balatonfüredre vonult vissza, és ott halt meg.
A kései reneszánsz mûvészet alapján kibontakozó, bonyolultabb formaképzésre és nagyobb mozgalmasságra törekvő stílus, amely kb. 1600 és 1750 között uralkodott az európai mûvészet valamennyi területén.
Az egyházjogban olyan jogi cselekményt értenek alatta, melynek során egy egyházi javadalmat valamely egyházi jogi személlyel (intézménnyel, pl. káptalannal) ténylegesen és végérvényesen egyesítenek. A javadalomegyesítésre a pápa adhat felhatalmazást. A korai időszakban bekebelezésnek tekintették azt az eljárást is, melynek során egy tekintélyesebb, nagyobb vagyonú egyházi intézmény vásárlás útján jutott templomok és kápolnák birtokába azzal a célzattal, hogy ily módon szabadítsa meg azokat a világi kegyurak gyámkodásától. Ez a fejlődés szolgált alapul a pannonhalmi apát joghatósága alá tartozó Pannonhalma környéki templomok önálló egyházmegyévé, majd területi apátsággá fejlődésének.
A Benedek rend (Ordo Sancti Benedicti, O. S. B.) tagjai. A Benedek-Bence nevet a XVIII. század azonosította, a Bence jelentése: Vince (Lásd: B - V váltakozása az ó- és újgörög nyelvben, pl. Vazul/Vászoly - Bazil). A bencések önértelmezésében Szent Benedek túlmutat önmagán: a nagy keleti (egyiptomi, szíriai és kappadókiai) szerzetesi mozgalom (IV-VI. század) nyugati összefoglalójának és megvalósítójának tartják. A bencés rend szerkezete az ősi autonóm egyházképre emlékeztet, amelyet legjobban az ortodox (görög keleti) egyház őrzött meg (autokefalizmus). Ebben a gyakorlatban, ugyanúgy, mint a stabilitás fogadalmában az a tapasztalat rejlik, hogy igazán helyes döntést az az elöljáró tud hozni, aki együtt él azokkal, akiknek lelki vezetése rábízatott, a helyi viszonyok ismerete előfeltétele a helyes döntésnek.
480 táján Nursiában született. Már igen fiatalon Rómába ment tanulni. Az erkölcstelen állapotoktól megriadva egy aszkétaközösséghez csatlakozott Affilében (Enfide), később három évig egy barlangban élt Subiaco mellett. Egy közeli szerzetesi közösség vezetőjévé kérte föl, de szigorúsága miatt meg akarták mérgezni. Benedek erre visszatért Subiacóba, ahol hamarosan tanítványok gyûltek köréje. Kisebb monostorokat alapított 12-12 szerzetessel. 529-ben létrehozta Monte Cassinót, amely számára egy szabályzatot is összeállított (Benedek-regula). Szent Benedek személye csupán Nagy Szent Gergely Dialógusainak II. könyvéből ismert, a kor szokása szerint csodás/legendás történetekbe öltöztetve, és személyisége a Regula mögött sejthető, ami mögé diszkréten rejtőzött el. Az objektivitás és a mérséklet szentje, ezért terjedt el Nyugaton Regulája (több tucat egyéb regulát megelőzve). XII. Pius pápa "Európa atyjának", VI. Pál "Európa patrónusának" nevezte Benedeket. 547/560. március 21-én halt meg.
Nursiai Benedek által 529. táján összeállított regula, amely 73 fejezetben szabályozza a kolostori életet: pl. a 8-20 fejezetek utasításokat tartalmaznak az istentiszteletre, a 4-77. szerzetesi magatartására (alázat, engedelmesség, hallgatás), az 58-63 az újoncok felvételére (58,17 - bencés fogadalom: állhatatosság, szerzetesi életmód, engedelmesség), a 64-65 az apátválasztásra (apát), a 31-37 és a 67-73 a kolostori javak kezelésére, és a mindennapi életre vonatkozóan adnak utasításokat. A regula körültekintő mivoltát mutatják a 23-30. fejezetek büntető előírásai, amelyeket érdemes összehasonlítani a Columbanus-regula hasonló részeivel. A Benedek-regula alapját a Szentíráson kívül Baszileiosz, Pahomiosz, Ágoston, Cassianus szabályzatai és az ún. Regula Magistri képezik.
Áldások könyve: a Pannonhalmi Evangelistarium és benedictionale 1515-1516-ban készült.
Egyházi méltóság, melynek viselője tagja a bíborosi kollégiumnak, amely 1059 óta a pápaválasztásra jogosult testület. A pápa mellett tanácsadó és egyházkormányzatban támogató szerepet játszó testület három csoportból tevődött össze: a Róma hét részében mûködő 7 diakónusbíborosból, a Róma fontosabb templomai élén álló 25 áldozópap-bíborosból és a 7 Róma környéki (suburbicarius) püspökség püspökbíborosaiból. A 12. század vége óta nem Rómában székelő főpapok is kaphattak kinevezést római címekre. A bíborosok állnak a pápai egyházkormányzati (kúriai) hivatalok élén, s már a középkorban is legfontosabb ténykedésük volt, hogy a pápa által rájuk ruházott hatalommal oldalkövetként (legátusként) képviselték a pápát az egyes országokban.
Mivel a 11-12. század folyamán az egyházi intézményeknek történt birtokadományozások gyakorta szóban történtek, a jogi írásbeliség és a pecséthasználat elterjedésével szükségessé vált a birtokjogok írásos rögzítése. Ennek egyik módja a korai dokumentumok birtoknevekkel való kibővítése (interpolatio), tehát szigorúan jogi értelemben a hamisítás volt, a másik a birtokösszeírás. Utóbbi módszer első virágzása Szt. László uralkodása idejére tehető, mert ekkor a legtöbb királyi alapítású apátság jogait és birtokait rögzítették írásban (1086 Bakonybél, 1090 k. Pécsvárad, 1093 k. Pannonhalma), s mivel az értékesebb ingóságokat, köztük a könyveket is összeírták, fontos mûvelődéstörténeti dokumentumokat hagytak ezekkel az utókorra. Birtokösszeírások a későbbiekben is születtek, pl. a 12. század végén vagy a 13. század 30-as éveiben (ld. Albeus).
breviárium (lat.'rövid feljegyzés, tömör összefoglalás')
A szerzetesek zsolozsmás könyve (zsolozsma). Vasárnappal kezdődően a hét minden napjára imaszövegeket, Szentírásrészleteket, elmélkedéseket (egyházatyáktól), zsoltárokat responzóriumot és himnuszokat ír elő, melyeket a nap adott imaóráiban (hórák) el kell imádkozni (ima, imádság). A szövegek elrendezése az egyházi év beosztását követi.
Amikor 972-ben Sankt Gallenben Géza nagyfejedelem követei térítőpapokat kértek Nagy Ottótól, a császár a mainzi érsekkel Brúnó/Prunward szerzetest szenteltette fel a magyarok püspökévé és Piligrim passaui püspököt levélben szólította fel Brúnó tevékenységének támogatására. A magyarokhoz érkező Brúnó először megkeresztelte Gézát az István névre, majd az ezt követő esztendőkben jelentős sikereket könyvelhetett el a magyar előkelők körében. Brúnó térítésével szokás kapcsolatba hozni Szt. Gál, Szt. Márton és Szt. István első vértanú tiszteletének magyarországi meggyökerezését. 974-ben a bajor herceg és a császár között kitört viszály, a magyar nagyfejedelem állásfoglalása és a passaui püspök törekvései miatt a tervszerû térítésnek vége szakadt, bár Brúnó feltehetőleg a nagyfejedelem feleségének veszprémi várában maradt.
Ólomból készült függőpecsétjük után a pápai ügyiratok (kiváltságadományozások, főpapi kinevezések vagy megerősítések, javadalomadományozások stb.) ünnepélyes formáját nevezik bullának, melyet rendszerint pergamenre írtak. A kiváltságokat tartalmazó pápai bullák pecsétje általában vörös-sárga selyemzsinóron függ, míg az egyszerûbbekről kenderzsinóron. Az ólompecsét egyik oldalán a pápa neve, a másik oldalon Szt. Péter és Szt. Pál arcképe és névfeliratuk rövidítése látható. A bullákat kezdőszavaik szerint szokták idézni vagy hivatkozni.
1.A középkor első felében használatos, kulcsra járó, pántolt fadoboz, melyben a nagybecsû, de be nem köthető kéziratokat őrizték. Díszítése, ha volt, utánozta a könyvtáblák stílusát.
2.Hordozható ereklyetartó oltárlap.
(Kr. e. 234-149) Tusculumból származó római államférfi, aki Kr. e. 195-ben konzul, 184-ben pedig cenzor volt. A földmûvelésről írott munkája az első teljes terjedelmében korunkra maradt római szerzőtől származó prózai írás, Róma kezdeteiről szóló főmûve azonban szinte teljes egészében elveszett. Cato neve alatt hagyományozódott az a morális és pedagógiai tartalmú szólásgyûjtemény is, mely a Kr. u. 3. században keletkezett, s amely állítólagos szerzőjét az egyik legtöbbet olvasott szerzővé avatta a középkorban.
Velencei klerikus a 12. század első felében, aki követként járt a konstantinápolyi görög udvarban, s útjai során Magyarországon is megfordult. A pannonhalmi bencések javaslatára elment a pásztói monostorba, ahol a könyvtárban megtalálta Maximus Confessor "Szeretetről" írott görög nyelvû munkáját, amit elsőként ő fordított le latinra. Ajánlólevelét Dávid pannonhalmi apátnak címezte, és lelkes szavakkal dícsérte benne a pannonhalmi monostor könyvtárának gazdagságát. Mûvelődéstörténeti jelentőséget biztosít számára az a tény, hogy a görög egyházatyának a nyugati mûveltségbe való befogadása ily módon a magyar királyság területén ment végbe.
Oklevélmásolati könyv, amelybe egy intézmény a birtokjogait biztosító okleveleket másoltak be a hathatósabb jogbíztosítás céljával. A chartulariumoknak szerves része volt a középkorban az adott intézmény történetének a feljegyzése (historia domus) is. Az első magyarországi korunkra maradt ilyen oklevélmásolati könyv a Liber Ruber, melyet 1240 körül a pannonhalmi írómûhelyben másoltak. Feltehetőleg ez is tartalmazott történeti feljegyzéseket a monostor történetéről, de az idők során megcsonkult a kódex és ezek a feljegyzések elvesztek, ugyanis az utolsó oklevél másolata befejezetlen.
Marcus Tullius Cicero Arpinumból származó római államférfi és szónok (Kr. e. 106-43), aki a latin irodalmi prózát kiteljesítette és megteremtette annak klasszikus formáját. Számos munkája között összesen 58 szónoki beszéde, több rétorikaelméleti munkája, dialógus formában írott filozófiai írásai és mintegy 1000 levele maradt az utókorra. A pannonhalmi összeírásban szereplő "Invectivae Ciceronis" ("Ciceró gyalázkodó írásai", esetleg "Cicerót gyalázó írások"?) alatt érthetnénk a Sallustius neve alatt hagyományozódott, de a Kr. u. 1. században keletkezett Cicerót gyalázó munkát, a kutatók többsége azonban Cicerónak a római állam ellen összeesküvő Catilina ellen mondott beszédeivel (Orationes in Catilinam) azonosította a mû tartalmát.
ciszterciek (Sacer Ordo Cisterciensis, O. Cist., S. O. Cist.)
Citeaux (Cistertium) kolostoráról elnevezett rend. Citeaux-t Róbert molesme-i apát [1110] alapította 1098. március 21-én a Benedek-regula szigorú megtartása érdekében és II. Paskál Pápa [1099-1118] erősítette meg).
A 19. századi bencés élet egyik legjellegzetesebb, központi személyisége. A pannonhalmi könyvtárat és levéltárat negyven éven át irányította. Kovács Tamás pannonhalmi főapát (1829-1841) titkára volt, nagy befolyással rendelkezett, ő intézte a rend ügyeit a főapát helyett. Történettudós: Fuxhoffer magyar Monasterológiáját, főleg annak I. kötetét átdolgozta, és bővített és javított kiadásban közzétette 1858-ban és 1860-ban.
Bencés tanár, költő, nyelvész, a Magyar tudományos Akadémia tagja. Történeti tárgyú irodalmi mûveket, hősi eposzokat, balladákat, népies dalokat írt. Forradalmi versei miatt kufsteini várfogságot szenvedett (1849-51). Nyelvészeti munkásságának kiemelkedő alkotása a Fogarasi Józseffel együtt szerkesztett Magyar nyelv szótára (I-VII.kötet, 1862-74).
Pannonhalmi apát, meghalt: 1372. Vörösmárvány sírköve a pannonhalmi bazilika déli oldalhajójában, a szentély előtt áll.
Tekintélyes magyarországi nemzetség, mely a hagyomány szerint Szabolcs honfoglaló vezértől vette az eredetét. Ez a nemzetség alapította ősi szállásbirtokán vérteskeresztúri apátságot, mely a nemzetség közösen birtokolt monostora lett, s melyet 1146-ban említenek a források első ízben. A nemzetség ősi eredetét mutatja, hogy tagjai számos ágra szakadva már a 13. században az ország sok területén birtokosok voltak. Bár már a 13. század folyamán több nemzetségtag viselt püspöki, érseki vagy éppen udvari méltóságot, igazán nagy jelentőségre IV. László király uralkodásától fogva jutottak, amikortól a Kőszegiekkel vetekedve meghatározták az ország nyugati vidékeinek politikai életét. Ifjabb Csák Máté 1301 után birtokainak gazdasági erejére, várainak tekintélyére és familiárisainak hadára támaszkodva a királyi akarattal nem ritkán szembehelyezkedő önálló tartományt épített ki a nyugati felvidéken Trencsén központtal. Anjou I. Károlynak döntően legyőznie nem sikerült, s csak a tartományúr 1321-ben bek övetkezett halála után tudta kezében egyesíteni az egész országot.
Bencés tudós, a Szent Benedek fiainak világtörténete (I-II.kötet) címû mû (Ecclesia, Budapest, 1969.) szerzője.
Henriknek, a monostornak 1146-ban birtokot adományozó Színes asszony férjének a testvérét II. Béla nevezte ki pannonhalmi apáttá 1131-ben. Mivel az ő elődei alatt a monostor templomát villámcsapás érte, Dávid apát a templomot a megmaradt részek erőteljes felhasználásával újjáépíttette és kibővíttette, majd 1137-ben a király és több püspök jelenlétében Felicián esztergomi érsek felszentelte. Monostorkormányzata alatt adományozta meg az apátságot András remete és Fulco vendég, Cerbanus pedig előbeszédében neki ajánlotta görögből készült fordítását. 1150-ben halt meg.
II. István király idejében (1116-1131) a pannonhalmi monostor apátja, akinek az idejében Acha veszprémi nemes jobbágy lelke üdvösségéért szolgákat, szőlőt és malmot adományozott Szt. Márton egyházának.
A Sáros megyei Dobó községben birtokos és a Rozgonyiakkal rokonságban álló Miklós apát 1422-1438 között állt a pannonhalmi monostor élén. 1433-ban egy ízben főapátnak címezte magát vagy azért, mert két leányapátsága is volt ekkor Pannonhalmának (Tata, Koppánymonostor), vagy pedig azért, mivel az apátgyûlések és rendi káptalanok főelnöke volt. 1436-ban mindenesetre azt mondja magáról, hogy a király nevezte ki az egész magyarországi Szt. Benedek-rend elnökévé (presidens). 1430-as években készült sírkövének barokk pódiummá alakított töredékét a templom 1699-1700. évi átépítésekor másodlagosan használták fel, s az 1988. évi kutatás során került elő.
Aelius Donatus, Kr. u. 4. századi latin grammatikaíró és szónok, Szt. Jeromos tanára. Századokon át egészen az újkorig mérvadó volt latin nyelvtani tankönyve, melynek rövidebb változata (Ars minor) kérdések és feleletek formájában kezdőknek íródott, a hosszabb változat (Ars maior) a haladóknak szól. A mû egy 1435 előtt íródott töredéke Magyarországon könyvtáblából került elő, s feltehetőleg a pozsonyi káptalani iskolában használták.
Egyházi hivatallal kapcsolatos törzsvagyon, melyet egyházi intézmény alapítója az egyházi intézmény fenntartására és az ott szolgálatot teljesítők létfenntartására az intézménynek adományozott. A törzsvagyon előzetes megnevezése, kijelölése és megígérése nélkül a középkori és kánonjogi felfogás szerint nem kerülhetett sor egyházi intézmény alapítására.
Himfi Benedeknek, I. Lajos király hírneves bolgár bánjának mozgalmas életû fia, akit a bécsi egyetemi tanulmányok után IV. Jenő pápa 1441-ben Erzsébet királyné ajánlására veszprémi préposttá nevezett ki. 1446-ban az egri, 1455-ben pedig az zágrábi püspökségre szerzett pápai kinevező bullát, de egyik főpapi széket sem tudta végül elfoglalni, hanem hosszú római tartózkodás után 1464-ben a nyitrai püspökségre nyert kinevezést. Az egri püspökségről való lemondásának fejében kapta 1448-ban a pápától a pannonhalmi apátságot kommendául, melyet egyéb javadalmai mellett haláláig élvezett. 1452-ben Frigyes császárnál járt Bécsben, hogy rávegye V. László hazaengedésére, majd 1459-ben azokhoz csatlakozott, akik Mátyás király helyett III. Frigyest látták volna szívesebben a magyar trónon. 1463-ban helyzetének lassú rendeződése miatt hálabeszédet intézett a pápához, ami korunkra is maradt. Küzdelmes élete világos példája azon főpap-típusnak, aki valóban magasabb célok elérése érdekében szerezte meg a magas jövedelmû pannonhalmi apátság kormányzását.
Ismeretlen időben és kegyúrtól alapított bencés monostor Nyugat Magyarországon, melyet Szûz Mária tiszteletére szenteltek és amelyet először 1252-ben említenek a források. A monostor virágkorát a Mária-kegyhelynek köszönhetően a 14. században élte, rövid ideig hiteleshelyi gyakorlatot is folytatott. A török pusztítás és a reformáció következtében 1556 után elenyészett, de a 18. század elején ujjáéledt. Gótikus templomának romjai ma is állnak Celldömölkön.
Az Ószövetségben a föld terméséből az Úr szentélyének adott rész mintájára a középkorban a jobbágyparasztok terményeinek és állatszaporulatának egytizede az egyházat illette. Magyarországon Szt. István második törvénykönyve rendelte el a tizedfizetést, majd László szabolcsi zsinata szabályozta részletesen a tizedfizetés módját, mely idővel (a 13-14. századtól) a püspöki jövedelmek kétharmadára emelkedett. A püspök a tized háromnegyedével rendelkezett, egynegyede maradt a plébánosé, a 13. századtól fogva azonban a legtöbb plébános csak a negyed negyedével, tehát a tized tizenhatodával rendelkezett, a negyed háromnegyede a káptalannak járt. A tizedet kezdetben mindenkinek fizetnie kellett, először az előkelők, majd a 15. századtól a nemesség és más csoportok is mentességet szereztek a tizedfizetés alól. A magyarországi gyakorlatban a tizedet a szemestakarmányok, a bor valamint juh és a méhszaporulat után kellett fizetni. A király vagy a püspök adományából azonban mások is szedhettek tizedet: Sz t. István rendelkezése folytán a pannonhalmi apát a somogyi tizedek fölött rendelkezett, míg pl. a garamszentbenedeki vagy a zobori apátság saját birtokain szedethette be az egyébként püspököt illető tizedet.
Bencés szerzetes, történettudós, egyetemi tanár. Kiemelkedő mûveinek tárgya a rendtörténet, a magyar nemzeti történet.
Szt. István korában egy kánongyûjtemény alapján azt az országot tekintették önálló államnak, melynek volt királya, egy érseke és legalább tíz vagy tizenegy püspöke, vagyis amelyik önálló egyháztartományt alkotott. Az érsek saját egyházmegyéjének rendes joghatósággal bíró püspöke, egyben az alárendelt (suffraganeus) püspökségekből álló egyháztartomány élén álló, egyházkormányzati és tiszteleti jogokkal rendelkező személy (metropolita). Esztergomról tudni lehet, hogy Szt. István eleve érsekségként alapította, Kalocsa azonban csak később, egyes vélemények szerint még Szt. István korában, mások szerint csak a 12. század közepén lett érsekséggé. A két érsekség viszálya a királykoronázás körül a 12. század második felében kezdődött, ennek eredményeként fejlődtek ki a 13. század közepén az esztergomi érsek prímási jogai, melyeket a pápa hivatalosan a 14. század során ismert el.
evangeliárium, evangelistárium
Gyakran díszes kivitelû és kötésû könyv, amely a szentmisén felolvasásra kerülő evangéliumi részleteket tartalmazza.
Az eseményeket kronológikus sorrendben rögzítő történetírói mûfaj, mely a Karolingok uralomra jutásával terjedt el. A történeti feljegyzéseket a dinasztia legjelentősebb monostoraiban vezették, nemritkán liturgikus könyvek naptáraiba ill. húsvéttábláiba jegyezték be. Az egyik monostorban elkezdett feljegyzéseket gyakran másik monostorban folytatták vagy más évkönyvek felhasználásával kibővítették. Az évkönyvek vegyesen tartalmaznak országos és helyi jellegû híradásokat. A magyarok történetére nézve számos nyugati évkönyv foglal magába híranyagot (pl. Fuldai Évkönyvek, Altaichi Évkönyvek), de a mûfaj egyetlen magyarországi képviselője a Pozsonyi Évkönyv, melynek első (korai) részét Pannonhalmán vetették pergamenre.
1252-1265 között Pannonhalma apátja, akit a konvent a pécsváradi apáti székből választott pannonhalmi apáttá. Miután apátságában sikerrel állította helyre az időközben lehanyatlott fegyelmet, IV. Sándor pápa 1256-ban őt bízta meg a magyarországi bencések megreformálásával. A pápa és a király egyaránt bizalmával ajándékozták meg: több alkalommal teljesített pápai megbízásokat, IV. Béla pedig egyebek között 1256-ban kinevezte a várföldek felülvizsgálatára és visszaállítására kiküldött bizottságba, amikor is részt vett a jáki templom felszentelésén. Ugyanezen évben megjelent az esztergomi zsinaton, majd 1263-ban a püspökök tanácskozására is bebocsátást nyert.
Lengyel herceg, Károly Róbert feleségének, Lokietek Erzsébetnek unokaöccse, aki lemondván lengyel trónjogáról a Szentföldre zarándokolt, majd előbb a ciszterci, végül a bencés rendbe lépett és a dijoni apátságban élt. 1355-ben a lengyel urak egy része meghívta a lengyel trónra, de a pápa nem támogatta ennek megszerzésében. Hosszú időt töltött I. Lajos budai udvarában, hogy ennek támogatásával eszközölje ki a pápa jóindulatát. 1373-1375 között fegyveresen küzdött Lengyelországban a trón megszerzésére, de végül sebesülten Budára hozták. Ekkor I. Lajos tízezer aranyforinton megvette tőle trónról való lemondását, és neki adta kommendába a pannonhalmi apátságot. A bonyodalmak árán 1377-ben megszerzett apátságot alig két esztendeig kormányozta, 1379 végén lengyelországi kalandokon keresztül végül Dijonba tért vissza, majd újabb kalandok után 1381-ben németföldön halt meg.
1127-1139 között esztergomi érsek, előtte erdélyi püspök. Tőle származik 1134-ből az első magyarországi egyházkormányzati ügyben kelt főpapi oklevél, mely többek között elmondja a zágrábi püspökség alapítását.
A szerzetesi kongregáció (pl. a Benedek-rendi beuroni kongregáció) vezetője, kormányzó-apát. Megbízatása a statútumtól függően határozott időre vagy életfogytig szól.
A püspökség több főesperesi kerületre oszlott, melyek többnyire a világi kormányzat alapegységeivel, a vármegyékkel estek egybe. A főesperességekben a püspök helyettesítését a főesperesek látták el, akik Magyarországon a plébániaszervezet kiépülésével a 12. század során jelentek meg. A 12. század végén jelennek meg az első néven nevezett főesperesi kerületek, ekkor a főesperesek már a székeskáptalanban éltek, saját jövedelemmel rendelkező kanonokok voltak, és feladataikat innét látták el ill. helyettesítésüket esperesekre bízták. Feladatkörük elsősorban a főesperességükben mûködő vidéki papság mûködésének ellenőrzésében és irányításában merült ki.
Külföldről érkezett Magyarországra és itt klerikusi (írásbeliséggel kapcsolatos) feladatok ellátására vállalkozott Álmos herceg, majd Szerafin esztergomi érsek, végül öt egymást követő veszprémi püspök szolgálatában 1100-1142 között, ily módon ő az első ismert hazai világi írástudó. Öregségre jutván a veszprémi püspök szentendrei udvarházában végrendelkezett emberi erőfeszítéssel szerzett javairól, miután oblátusként csatlakozott a pannonhalmi monostorhoz, vagyis a bencések életmódjára vállalkozott anélkül, hogy fogadalommal szerzetességre kötelezte volna magát. Végrendeletében adományt tett a pannonhalmi és a vértesszentkereszti (vérteskeresztúri) monostornak valamint leányának. Irodalomtörténészek szerint nem kizárható, hogy ő fogalmazta volna meg Szt. Imre herceg legendáját, melynek tartalmi vonatkozásai szerencsésen esnek egyben a Fulco életéről ismert adatokkal.
Bencés szerzetes, lelkipásztor, történész. Fő mûvei: ötkötetes magyar Monasterológia, Pannonia Sacra (az ősi Pannonia kereszténységéről) és a Museum Benedictum (egyetemes rendtörténet).
1075-ben II. Géza által alapított bencés apátság a Garam folyó völgyében, melynek alapítólevele is korunkra maradt. Templomát Szt. Benedek tiszteletére szentelték fel, a felszentelésen Géza király öccse, László herceg, Nehemiás esztergomi érsek, Gyula nádorispán és udvarának más előkelői kíséretében jelen volt. Szigfrid apát (1330-1355), aki a király káplánjaként és bizalmasaként az avignoni pápai udvarban is megfordult, a rendi fegyelem helyreállítására kapott megbízást, a bencés rendi káptalan elnöke volt, majd innét a pannonhalmi apáti székbe emelkedett. A monostor a török hódítás és a reformáció idejében elnéptelenedett, birtokai és apáti címe az esztergomi káptalanhoz kerültek.
Velencei származású bencés szerzetes, aki 1046-ban a pogánylázadás idején a magyar egyház vértanúja lett. Életéről két legenda is íródott, ezeknek közös őse az 1140 körüli esztendőkben készült el. Gellért Jeruzsálemi zarándoklatra indult, de útja során Szt. István király kérésére Magyarországon maradt. A hagyomány szerint a király őt jelölte ki fia, Imre herceg nevelőjéül, majd az 1020-as évek második felében Bakonybélben remetéskedett, ahol teológiai munkákat írt, melyeknek többsége azóta elveszett. 1030-ban István király rábízta Ajtony frissen meghódított területén a marosvári/csanádi egyházmegye szervezését, melynek során legendái szerint nagyban támaszkodott dunántúli bencés monostorokból, többek között Pannonhalmáról jött munkatársakra. István király utódával, Orseoló Péterrel súlyos viszályba keveredett és annak távozása után Aba Sámuel király uralmát támogatta. Aba király bukása után az újabb Péter ellenes összeesküvés is Gellért püspöki székhelyén szerveződött, mely visszahívta a trón ra Vazul elûzött fiait. Az időközben a Tiszántúlon kirobban pogány felkelésnek azonban Gellért is áldozatul esett az őróla elnevezett Gellért-hegy lábánál. Szt. László király szentté avattatta, majd az 1092. évi szabolcsi zsinat előírta emléknapjának megünneplését.
Gencsi (Gencsy) Egyed főapát (1667-1684)
Plébániákat szervezett, búcsújárást rendezett Pannonhalmára. A Pozsony megyei Modorban az elûzött protestánsok helyén átvette egy plébánia és egy latin iskola (= kisgimnázium) vezetését. Ettől kezdve 2-5 rendtárs élt Modorban. Nagyszombatban is átvett egy plébániát, de azt hamarosan újra elvesztette a rend. Fennmaradt magyar nyelvû, igen ízes levelezése a török bégekkel, legtöbbször a székesfehérvárival. A török is elismerte őt a környékbeli jobbágyok urának és szószólójának. A Győr környéki vargákat céhbe tömörítette és szabályokat iratott számukra. Győrben megvett egy házat: "apátúr-ház", mely ettől kezdve a pannonhalmi főapátok győri székhelye lett. Az ő idejében Kara Musztafa török hadvezér Bécs ellen vonulva 1683-ban elfoglalta Pannonhalmát is, de hamarosan visszavonult.
Rómában született 540. táján. Először állami szolgálatba lépett (570/573-ban városi praetor Rómában). Később Palermóban hat kolostort alapított, Rómában pedig az András-kolostort, ahol 575-től maga is szerzetesként élt. 579-től bizánci apokriszáriosz, 585/586-tól az András-kolostor apátja. 590. szeptember 3-án pápává választják. 596-ban elküldi Augustinust, az András-kolostor perjelét Britanniába, ami döntő lépésnek bizonyult Britannia keresztény hitre térítése és a Benedek-regula közkeletûvé válása szempontjából. Gergely jelentős teológiai író is volt. Rómában halt meg 604. március 11-én. A hagyomány neki tulajdonítja az egyházi dallamok összegyûjtését az Antiphonariumban, melynek dallamait és azok éneklési módját a római Schola Cantorum megőrizte (gregorián korális).
Gertrudis, Meráni, királyné (1185-1213)
II. András (Endre) király meggyilkolt felesége, pilisszentkereszti síremlékét francia mester készítette el az 1230 körüli években.
Magyar nagyfejedelem, aki apját, Taksonyt a 970-es évek elejétől követte a magyar törzsszövetség élén. ő volt a nagyfejedelmek sorában az első, akit már nem nyomasztott az augsburgi vereség emléke, s a törzsfők közti feltétlen elsőségre is számot tartott, felismerte továbbá, hogy a nyugati és keleti császárság egymásra találása miatt a kalandozó hadjáratok nem folytathatók, ezért nyitott Nyugat felé. 972-ben követeket küldött a császárhoz, majd 973-ban a quedlinburgi birodalmi gyûlésre, az első követséget követően Sankt Galleni Brúnó vezetésével térítőpapok érkeztek országába. Az erdélyi Gyula lányát, Saroltot vette feleségül. Fiát, Istvánt, gyermekkorától kezdve kereszténynek neveltette és 995/96-ban megszerezte számára a bajor herceg lányának, Gizellának a kezét. Bár a fia szentsége körül szövődött középkori hagyományok alakjának részleteit elnyomták, annyi mégis bizonyos, hogy a keresztény magyar királyság alapjainak lerakásában mérföldkőnek számít az uralkodása.
VII. Gergely pápától kiinduló, az egyházi élet megtisztítását és az egyháznak a világi befolyástól való megszabadítását célul tûző 11-12. századi mozgalom, mely világi hatalmi igényeket is megfogalmazott. Legfontosabb céljai az "Egyház szabadságának" a megteremtése, a szimoniákus kilengések (az egyházi hivatalok pénzért való juttatása) kiküszöbölése, a papi nőtlenség bevezetése voltak. Az egyház belső életének reformjára vonatkozó céljait a magyarországi egyház és a magyar uralkodó is magáévá tette a Kálmán-kori esztergomi zsinatokon.
Bencés szerzetes, az irodalom, nyelvészet és teológia tudósa, kiváló pedagógus, Kazinczy Ferenc barátja, Pannonhalma egyik névadója.
Nyugat-magyarországi város, mely 1271-ben V. István királytól kapott kiváltságlevelet. Egyben a nyugat-magyarországi vármegyéket magába foglaló püspökség székhelye. A püspökséget 1009 előtt Szt. István szervezte meg, székesegyházát Szûz Mária tiszteletére szentelték.
A városi polgárcsaládból származó Hammer Vilmos előbb domonkos, majd ciszterci szerzetes volt, végül a bencés rendbe lépett át. A konvent perjelből választotta apáttá (1333-1354), aki rendezte a monostor birtokainak és szolgálónépeinek jogi helyzetét. Ennek egyik érdekes dokumentuma, hogy több hiteleshellyel (pl. a székesfehérvári káptalannal) is oklevélbe íratta át és erősíttette meg a Hartvik-féle Szt. István-legenda azon részét, melyben a somogyi tizedek adományozásáról esik szó. A rend életében pedig a rendi káptalan egyik társelnökeként vállalt aktív szerepet. Korunkra maradt pecsétgyûrûje, amely két keresztbe tett kalapácsot ábrázol.
Ismeretlen székhelyû püspök, aki Kálmán király parancsára a két korábbi legenda szövegére támaszkodva megírta a harmadik Szt. István-legendát, melyben elsőként fogalmazta meg azt a történetet, mely szerint István király a pápától kért és kapott koronát és felhatalmazást az egyházszervezésre. Hartvik püspök határozott célja az volt, hogy a magyar királynak a gregoriánus pápaság által elvitatott egyházkormányzati jogosítványait történeti síkon védelmezze meg. III. Ince pápa rendeletéből kisebb módosítással ez a legendaváltozat lett Szt. István zsolozsmájának hivatalos olvasmánya.
A nagyhatalmú Héderváry család sarja, aki 1439-1447 között volt pannonhalmi apát. Monostorkormányzata alatt Cesarini Julian pápai legátus és I. Ulászló király három hétig tartózkodtak a pannonhalmi monostorban, és innét folytatták a tárgyalásokat a Győrben tartózkodó Erzsébet királynéval, amelyeknek az eredményeként 1442 végén létrejött Erzsébet és Ulászló között a béke. 1447-ben a pápa a Döbrentei Tamás lemondása folytán megüresedett egri püspökségre nevezte ki, végül 1468-ban halt meg.
Az alsó-ausztriai ciszterci apátságot Morimondból a történetíró Freisingi Ottó kérésére apja, III. (Szt.) Lipót osztrák őrgróf alapította 1133-ban. 1142-ben II. Géza király innen telepített ciszterci szerzeteseket Cikádorra (a mai Bátaszék területén). A virágzó középkori monostori kultúra második nagy korszaka a 16. században következett be. 1637-ben itteni szerzetesek segítségével állították helyre és telepítették be az újjáéledő magyarországi bencés monostorokat.
Szent rend: alá- és fölérendeltségi viszony. Az egyházban kétféle hierarchia érvényesül: a szentségi hatalommal kapcsolatos egyházi rendi hierarchia (ld. klerikus) és a kormányzati hatalmat jelentő joghatósági hierarchia (plébános, főesperes, püspök, érsek, pápa). A kolostoron belüli hierarchia szempontjából már a régi szerzetességben sem a származás, a kor vagy a képzettség volt döntő, hanem a rendbe való belépés időpontja (pl. Benedek-regula 2,19; 63,1.4.8), valamint az apát döntése (2,19; 63,7).
A vidéki írásbeliség sajátosan magyarországi intézménye, mely sokban hasonlít a nyugati közjegyzői intézményhez. Eredetileg az írásbeliség iránti igény fokozatos növekedésével a székeskáptalanoknál és nagyobb társaskáptalanoknál végzett istenítéletek alapján fejlődött ki a papi testületek tanúbizonyító tekintélye, melyet a 12. század végétől az autentikus (közhitelû, bíróságok előtt elfogadott) testületi pecsét fogalmának kifejlődése is megerősített. A káptalanok a 12. század vége óta, a szerzetesrendi konventek (bencések, premontreiek, johanniták) a 13. század közepe óta végeztek ilyesfajta tevékenységet. A tanúbizonyítás írásban történt, a hiteleshely személyzete a hozzáforduló felek kérésére azok elmondása ("bevallása") alapján közhitelû testületi pecséttel jogilag megerősített oklevelet állított ki a jogügyletről, melyet "bevallásnak" neveztek. Később, az Aranybulla 1231. évi megújítása alapján a bírósági eljárásba is egyre növekvő mértékben bevonták a hiteleshelyeket, s az általuk végzet t külsőmunkáról jelentéseket kértek a királyi bíróságokhoz. A kétféle tevékenységen túl a hiteleshelyek oklevélmegőrzéssel is foglalkoztak. A hiteleshelyi (országos) levéltárakat saját magánlevéltáraiktól külön kezelték, s szükség esetén az őrzött vagy bemutatott oklevelekről hitelesített másolatot bocsátottak ki. I. Lajos 1351-ben a kisebb papi testületek hiteleshelyi jogosítványait felülvizsgálta és többnek a pecsétjét elvette, mûködését ezzel megszüntette. Az intézmény egészen 1874-ig fennállt.
Annak eldöntésére emelt jogigény, hogy valaki főhûbérúrként szabadon eldönthesse, ki legyen egy birtoknak a hûbérbirtokosa. A 11. századtól fogva a nemzetközi kapcsolatokban is gyakran felmerült annak kérdése, hogy több trónkövetelő esetén ki dönthet a trón birtoklását illetően. Döntőbírói szerepet előszeretettel tulajdonítottak maguknak a császárok, de VII. Gergely és utódai is beavatkoztak az egyes országok trónviszályaiba. A pápák gyakorta jogcímeket kerestek arra, hogy beavatkozásukat jogilag is alátámasszák. VII. Gergely például Szt. István Szt. Péternek történt országfelajánlására, III. Henrik császár hódítására és a mogyoródi csata istenítélet jellegére alapozta azon igényét, hogy a magyar trón birtoklásának kérdésében ő mondhassa ki a végső szót. 1290-ben ill. 1301-ben az Árpád-ház kihalásával ugyanilyen igényekkel jelentkeztek a pápák, utóbbi esetben VIII. Bonifác is.
A Habsburg család leszármazottja, 1526-tól magyar és cseh király, 1530 óta német király, 1558 óta római császár. A Habsburg-Jagelló házassági szerződés értelmében II. Ulászló leányát, Annát vette feleségül, s ennek okán a magyar rendek egy része Szapolyai Jánossal szemben királlyá választotta, akivel 1538-ban békét kötött Váradon. 1564-ben halt meg.
II. Ferenc császár, I. Ferenc néven magyar király, 1792-1835 között uralkodott. 1804-ben felvette az osztrák császári címet, 1806-ban lemondott a német-római császári címről és a birodalmat megszûntnek nyilvánította. 1795-ben ő végeztette ki a jakobinus mozgalom vezetőit, 1825-ben ő hívatta össze az első reformországgyûlést, 1814 után pedig jelentős szerepet játszott a Szent Szövetség megalakításában és mûködtetésében. 1802-ben bizonyos feltételekkel visszaállította a bencés rendet és Pannonhalmán ekkor indult újra az 1786-ban megszûnt szerzetesi élet.
Géza nagyfejedelemnek és az erdélyi Gyula leányának, Saroltnak a fia, aki apja halála után, 997-ben került a nagyfejedelmi méltóságba, 1000-től keresztény királyként uralkodott 1038-ig. A Koppány vezér ellen vívott csata előtt tett fogadalmának megfelelően az apja életében megkezdett pannonhalmi monostort kiváltságokkal ruházta fel és birtokokat adományozott neki, de többek között Zalaváron, Pécsváradon és Bakonybélben is ő alapított bencés monostorokat. Egykorú német forrás bizonyítja, hogy ő volt az önálló magyar egyházszervezet létrehozója, s a történeti vizsgálatok bebizonyították, hogy az államszervezés jelentős része is a nevéhez köthető. 1083-ban fiával együtt szentté avatták, 1092-ben a szabolcsi zsinat előírta emléknapjának megünneplését (aug. 20.). Életéről három legenda is íródott szoros egymásutánban, 1083 körül a Nagyobb Legenda, feltehetőleg 1095 után a Kisebb Legenda, végül mindkettő szövegére támaszkodva még 1116 előtt Kálmán király parancsára Hartvik püspök írta meg az életra jzát.
Károly Róbert fiaként 1342 és 1382 között magyar, 1370-től lengyel király. Nápolyi trónigényének elismertetésére több hadjáratot vezet Nápolyi Johanna ellen. Ezek sikertelensége után az 1351-ben tartott országgyûlésen elsőként erősítette meg az Aranybullát. 1358-ban Velencével szemben megszerezte Dalmáciát. Uralkodásának szinte minden évében viselt háborút, melyeket a lovageszménynek megfelelően legtöbbször személyesen vezetett, ezzel sokszor életét is kockára téve.
I. Mátyás király, Hunyadi (1443-1490)
Magyar király (1458-1490). Királlyá választása után fokozatosan erős központi kormányzatot szervezett. Értékálló, új pénzeket veretett, új adónemeket vezetett be, növelte az állami hivatalok (kancellária, kincstartóság) szerepét, állandó hadsereget állított fel, aktív európai külpolitikát folytatott. Támogatta a városokat, az ipart, a kereskedelmet. Közép-Európa legnagyobb reneszánsz uralkodója volt, támogatta a mûvészeteket, a tudományt nagyhírû könyvtára 2000-2500 kötetből állt. Budán csillagvizsgálót létesített.
Kismarton, 1821 - Sopron, 1907: festő, építész, restaurátor. Müncheni tanulmányai után Sopronban mûködött. Restaurált Sopronban, Körmöcbányán, Lőcsé, Pannonhalmán, Garamszentbenedeken. Mint festő a nazarénus iskolához állt közel. Számos oltárképet és freskót festett az ország egész területén. Mûgyûjteménye ma is Sopron idegenforgalmi érdekessége.
III. Béla ifjabbik fia, aki bátyjával, Imre királlyal folytatott trónharc eredményeként került 1205-1235 között a magyar trónra. Belpolitikájában szakított ősei hagyományával: a királyi birtokok örök tulajdonul történt nagyarányú eladományozásával tág teret nyitott a nagybirtokos arisztokrácia hatalmi befolyása érvényesülésének, másrészről azonban kísérletet tett az uralkodót királyként megillető jövedelmek (pénzverés, új vámok és adók) szélesebb körû kiaknázására. Ezen intézkedései és gyakori külföldön vívott háborúi a társadalom és a kormányzati intézmények nagymérvû átalakulását indították el, s az alattvalók széles rétegeinek nemtetszését váltották ki. Az alattvalói elégedetlenség első feleségének, Meráni Gertrúdnak 1213-ban történt meggyilkolását követően a két Aranybulla (1222, 1231) kikényszerítésében csúcsosodott ki. Uros pannonhalmi apát a bizalmasának számított, ezért utólag anyagilag is támogatta az apát templomépítkezéseit, és személyesen részt vett az új templom felszentelésén.
Kálmán király öccsének, Álmos hercegnek a fia, akit apja trónigényei miatt vele együtt megvakítottak Kálmán parancsára, de Pécsváradon a bencések elrejtettek nagybátyja további haragja elől. Miután Kálmán fiának, II. Istvánnak nem volt egyenes ági fiú utódja, 1131-ben Béla került a trónra, akinek uralkodása alatt a kormányzatot a szerb származású Ilona királyné és testvére, Belos bán intézték, akiknek a parancsára az 1131-ben tartott aradi gyûlésen lemészárolták az uralkodó ellenlábasait, majd 1132-ben a királyi sereg győzelmet aratott a Sajó menti csatában Kálmán király állítólagos fiának, a trónkövetelő Borisznak a csapataira. ő fejezte be és adományozta meg az apja által alapított dömösi prépostságot, és alapította az aradi társaskáptalant. Uralkodása általában egyházias volt, az egyházat kárpótolta a Kálmán által elvett halászóhelyekért. Pannonhalma apátját, Dávidot ő nevezte ki és anyagilag is támogatta abban, hogy a megsérült és leégett pannonhalmi templomot újjáépítse.
II. Béla fia, aki 1141-1162 között ült a magyar trónon, s aki a középkori történelem két legerőteljesebb császárának, Komnénosz Manuél bizánci és Barbarossa Frigyes német-római császárnak a kortársaként uralkodott. Aktív külpolitikát folytatott, rendszeresen beavatkozott az orosz fejedelemségek belviszályaiba és az akkor kialakuló nyugat-európai szövetségi rendszerekben is jelentős szerepet kapott. ő hívta elsőként országába a ciszterci szerzeteseket, de ezek nagyobb mérvû megtelepedése majd csak fia, III. Béla uralkodása alatt következett be. Folytatta apjának egyházias intézkedéseit és kárpótolta az egyházakat Kálmán király birtokvisszavételi politikája miatt.
Kálmán király fia, aki 1116-1131 között ült az Árpádok trónján. Uralkodásának egyik legfontosabb problémája apja testvérének, a Szt. László által trónra jelölt Álmos hercegnek és fiának, Vak Bélának az állandó fenyegetése volt. Az egyháziak elégedetlenek voltak István uralmával, mert folytatta apja birtokokat visszavevő politikáját és nem tett adományokat egyházi intézményeknek. Ugyanakkor ő telepítette meg Váradhegyfokon elsőként a premontrei szerzeteseket. Vak Bélát végül magához vette, s egyes hírek szerint maga jelölte volna utódául. Halála előtt betegségbe esett, állítólag szerzetesi ruhát öltött, végül Váradon temették el.
II. József (1741-1790), Habsburg-Lotharingiai
Német-római császár (1765-90), magyar és cseh király (1780-90). A felvilágosult abszolutizmus szellemében folytatott reformpolitikáját jozefinizmusnak nevezték el. A katolikus egyházat állami ellenőrzés alá vonta, feloszlatta a szerzetesrendeket (1782). Egységes birodalmat kívánt létrehozni, megszüntette a rendi önkormányzatot, új közigazgatást vezetett be, hivatalos nyelvvé a németet tette (1785), és rendeleti úton kormányozott. Nem koronáztatta meg magát, országgyûlést sem hívott össze. Élete végén türelmi és jobbágyrendeletét kivéve intézkedéseit visszavonta.
Magyar és cseh király, német-római császár (1747-1792). Bátyja, József császár halála után került trónra. Az alkotmányos állapotokat újra helyreállította.
1490 és 1516 között magyar király. Az ő uralkodása alatt indul el a még Mátyás által 1489-ben elrendelt bencés reform. 1500-ban kinevezte Tolnai Mátét pannonhalmi apáttá, akit a király nevében kiadott oklevelek támogatnak a reform végrehajtásában.
II. Géza ifjabbik fia, aki bátyját, III. István követte a magyar trónon. 1163-ban a Belgrádban kötött bizánci-magyar béke értelmében került Konstantinápolyba, ahol Komnénosz Manuél császár leányának jegyese lett Alexiosz néven, s a deszpotész címmel a császár kijelölt utóda volt 1170-ig, amikor is a császárnak fia született, és Bélától elvették a trónörökösi rangot. III. István halála után 1172-ben a magyar előkelők hívták meg a magyar trónra, mivel azonban összeütközésbe került Lukács esztergomi érsekkel, csak 1173-ban sikerült megkoronáztatnia magát a pápa engedélye alapján a kalocsai érsekkel. Első felesége Chatillon Anna, második felesége Capet Margit egyaránt francia származásúak voltak, Béla uralkodása alatt ennélfogva francia mûvelődési hatások nyertek teret. 1181-ben Béla elrendelte, hogy a királyi színe előtt tárgyalt ügyeket írásba kell foglalni, majd az 1180-as évek első felében klerikusokat küldött a párizsi iskolákba, akik hazatérvén a király parancsára megszervezték az érsek irá nyítása alatt álló királyi kápolnától független írószervet, a kancelláriát. 1192-ben Váradon szentté avattatta ősét, László királyt. ő telepítette meg véglegesen Magyarországon a ciszterciek rendjét, de támogatta a bencés monostorokat is és Pannonhalmán is személyesen megfordult. Uralkodása alatt fejtette ki legnagyobb teljesítményét a Szt. István által létrehozott állam, utódai alatt azonban a királyi hatalom gyors hanyatlásnak indult.
1625-től cseh király, 1627-től magyar király, 1637-től császár, 1657-ben halt meg. Az ő uralkodása alatt került sor a bencés rend újjászervezésére Magyarországon.
Német-római császár 983 és 1002 között. Szt. Istvánhoz hasonlóan szoros barátság fûzte Szt. Adalberthez.
1159 és 1181 között uralkodó kiváló jogtudós, aki már megválasztásának okán összetûzésbe került Barbarossa Frigyes császárral (1152-1190). A császár 1177-es legnanói veresége után ismerte csak el Sándor pápaságát. II. Paschalis (1099-1118) után III. Sándor is átírta és megerősítette Pannonhalma kiváltságait.
III. Béla és Antiochiai Anna legidősebbik fia, akit apja még életében, 1182-ben utódává koronáztatott. 1196-ban került trónra, s 1204-ig tartó uralmának jelentős részét trónkövetelő öccsével, a későbbi II. András királlyal folytatott harcai töltötték ki. A macski csatában 1197-ben vereséget szenvedett öccsétől, 1199-ben azonban a rádi csatában legyőzte, majd 1203-ban börtönbe vettette. Halála előtt királlyá koronázott kiskorú fiát, III. Lászlót kénytelen volt mégis András gyámságára bízni.
Szt. István király és Gizella királyné egyetlen felnőtt kort megért fiúgyermeke, akit apja saját utódául jelölt. Miután 1083-ban apjával együtt szentté avatták, az 1092. évi szabolcsi zsinat előírta emléknapjának (szept. 2.) megünneplését, majd a 12. század elején életéről egy ismeretlen szerző legendát írt, amelynek célzata a szûzi önmegtartóztatás eszményének hangsúlyozása. Az életrajzot számos vonatkozás köti Pannonhalmához, egyik legkimunkáltabb fejezete Imre hét csókjának és Boldog Mórnak Pannonhalmán lejátszódott története. Életéről kevés történeti hitelû adat maradt az utókorra. A Hildesheimi Évkönyv jegyezte fel, hogy az "oroszok hercege" volt (amit a történészek egy része a varég testőrség parancsnokaként értelmez), valamint azt, hogy 1031-ben egy vadászaton vadkan okozta a halálát.
Több értelemben használatos fogalom. A 11-13. században tágabb értelemben az előkelők illő megszólítási formája volt. Szûkebb értelemben így nevezték az Árpád-korban a királyi várak élén álló tisztviselőt, aki egyrészt a király várhoz kapcsolt magánuradalmait az uralkodó földesúri tisztjeként igazgatta, másrészt a vár körül elterülő megye kormányzati és igazgatási feladatait ellátta. A 14. századtól az országbíró címében állandósult.
Középkori, liturgikus keretekbe ágyazott szertartás, melynek célja Isten közvetett beavatkozásának kikényszerítése volt olyan ügyekben, melyekben a bíróság emberi megfontolások alapján döntésképtelennek látszott. Három legfontosabb formája a tüzesvas-próba, a vízpróba ill. a párbaj voltak. Kálmán király törvénye értelmében csak a székesegyházaknál ill. a nagyobb prépostságoknál lehetett istenítéleteket tartani, aminek legfontosabb magyarországi forrásos emléke a Váradi Regisztrum, mely a Szt. László sírjánál végzett tüzesvas-próbák lajstroma. Az istenítéleti szertartások fontos szerepet játszottak a székeskáptalanok hiteleshellyé való fejlődésében. Tágabb értelemben a középkori ember Isten ítéletét látta megnyilvánulni a természeti csapásokban, ill. a csaták kimenetelében. Ebből kifolyólag a csaták istenítéletté minősítése fontos eszköze volt a korai diplomáciának, hisz aki a maga számára kedvezően értékelhette Isten döntését, az eszmeileg is megalapozott felsőségi igényekkel léphetett fel a legyőzöttel szemben.
1380-1398 között Pannonhalma apátja, aki monostorkormányzata alatt mindent megtett, hogy a Fehér Ulászló kommendátorsága alatt leromlott rendi közállapotokat megjavítsa. 1398-ban közjegyző előtt igyekezett gondoskodni arról, hogy a negyven tagú konvent a továbbiakban is változatlan számban maradjon meg, aminek érdekében külön javadalmazást rendelt az apát és külön jövedelmet a konvent eltartására. A magyarországi bencések életében játszott jelentős szerepére vet fényt, hogy Mária királynő a bencés rend elnökének nevezte egy ízben, Zsigmond király pedig lelkes szavakkal dicsérte a bencések mintaszerû életmódját.
A 1215-ben rendezett 12. egyetemes zsinat határozataiban többek között elvetette a waldens és albigens eretnekek tévtanait, kötelezővé tette a szerzetesrendek számára a háromévenkénti általános káptalan tartását valamint leszögezte az Egyház öt parancsát.
A 12-13. század fordulóján pannonhalmi apát, aki az Imre király és András herceg között dúló trónharcokban az utóbbit támogatta, amiért Imre király 1198-ban III. Ince pápával a Szentszékhez idéztette, ahol a pápa bûnei miatt megfosztotta Jánost apátságától. 1201-ben még apátként bocsátotta ki a varsányi udvarnokok ügyében a pannonhalmi konvent első korunkra maradt oklevelét. 1233-ban prépostként még a monostorban élt.
Szapolyai János, akit a magyar rendek egy része I. Ferdinánddal szemben erdélyi vajdából választott királlyá, 1526-1540 között uralkodott.
Premontrei prépostság a Bódva mentén, melyet a 12-13. század fordulóján Keresztelő Szt. János tiszteletére alapított valamelyik uralkodó. Kiváltságait és birtokait 1255-ben IV. Béla király erősítette meg, mert a monostor a tatárjárás során súlyos károkat szenvedett. A 13. század második felétől hiteleshelyi mûködést folytatott. 1802-ben I. Ferenc király a bencésekkel együtt a jászóvári premontreiek újratelepítését is engedélyezte.
Olyan egyházi hivatal, melynek saját állandó jövedelme van.
Jedlik Ányos István (1800-1895)
Bencés szerzetes, fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a pesti tudományegyetem tanára. Feltalálta az elektromotort (1827-28) és a dinamót (1861). Saját rácsosztó gépén kora legjobb optikai rácsait készítette. Elsőként írt magyar nyelvû fizika tankönyvet (Súlyos testek természettana, 1860).
Általában különböző társadalmi csoportok kiemelt helyzetû tagjait, előkelőit illették ezzel a névvel. A 13. század első felében az udvarban méltóságot viselő arisztokratákat jobbágyuraknak hívták, de ugyanezzel a névvel nevezték a világi nagybirtok szabad jogállású, paraszti munkát végző elemeit is. A szolgai jogállapoton belül is voltak kiemelt helyzetû és a közszabad jogállapotú kis- és középbirtokosokkal azonos egzisztenciájú és (fegyveres) életmódú elemek, ezeket a királyi várbirtokokon várjobbágyoknak hívták (ezek voltak a királyi birtok tisztjei), egyházi birtokokon pedig egyházi jobbágy volt a nevük. Később a két utóbbi birtoktípus jobbágyainak nevéhez jelzők tapadtak (pl. nemes jobbágy), a várjobbágyok jelentős része a 13. század végén nemessé lett, más része a szabad költözésû paraszti népességbe olvadt be, egyházi birtokon pedig a 15. századra kialakult az egyházi jobbágyokból a prédiális nemesség, a prédialisták csoportja. A 15. századtól a jobbágy kifejezés alatt a szabad költözés i joggal bíró, a nemesi tulajdonú birtokon termelőmunkát végző parasztokat értünk.
Kálmán (Könyves) király (1095-1116)
I. Géza 1095 és 1116 között uralkodó fia, akit nagybátyja, Szt. László egyházi pályára szánt, és váradi püspökké is szenteltetett, annak halála után azonban testvérével, Álmossal való trónviszályt követően pápai engedéllyel letette a püspöki méltóságot és megkoronáztatta magát. Külpolitikai irányultságában követi elődjét, és az Adria felé terjeszkedik, 1102-ben horvát királlyá is koronáztatja magát. Az újonnan megszerzett területeken ő szervezte meg elsőként a bánságot. Bevett felfogás szerint foglalásainak elismertetésére a pápaság felé tett gesztusként lemondott az invesztitúra jogáról.
Az egyházi törvények (kánonok) szerint, a káptalan keretei között élő világi pap. A székeskáptalan tagjai eredeti funkciójuk szerint segítik a püspököt munkájában és közösen végzik a székesegyházi liturgiát. Közvetlen vezetőjük a prépost, egyes kiemelkedő méltóságot viselő tagjaik pedig az oszlopos kanonokok, mint például a káptalani iskolát vezető olvasókanonok (lector), a liturgiát irányító éneklőkanonok (cantor) vagy a káptalan vagyonát kezelő őrkanonok (custos).
káptalan (lat. capitulum 'fejezet')
Szerzetesek vagy kánoni előírások szerint élő világi papok testülete. Összejöveteleiket a mindenkori szabályzat egy-egy fejezetének felolvasásával kezdik, ezért hívják a gyülekezés helyét káptalanteremnek, az ott összegyûlt közösséget pedig káptalannak.
Egyházi törvények (kánonok) szerint élő világi papok, kanonokok testülete. Főpapi székhelyeken, a püspök, érsek mellett mûködő testület a székeskáptalan, míg az egyéb helyen levőt társaskáptalannak nevezzük. A székeskáptalan joga elvileg a püspök megválasztása, amit azonban a királyi kegyúri jog korlátozott.
Karner Egyed főapát (1699-1708)
Győri születésû, a nagyszombati és salzburgi egyetemen tanult, először hitszónok, majd teológiai tanár volt Pannonhalmán. Ekkor rendezte a levéltárat: kétezer okmányt másolt le. Később modori házfőnök lett, többféle elöljárói tisztet viselt, mígnem főapáttá választották. Monostorában sokat restaurált és építkezett. 1700-ban megünnepelték a rend magyarországi fennállásának 700 éves évfordulóját, erre megfestette a pannonhalmi apátok (képzelt) arcképeit: ebből maradt fenn az Anasztáz-Asztrikot ábrázoló. Márványba foglalta az alsótemplomban Szent István székét. 1701-ben két rézmetszetes emléklapot készíttetett az alapítás hét évszázados évfordulójára, amelyeken allegóriák és emblémák beszélnek a monostor és az ország sorsának egységéről.
768-tól frank, 774-től longobard király, majd 800-tól haláláig (814) római császár. Aacheni udvara a karoling reneszánsznak nevezett kulturális és liturgikus reform központja. Ezen reform része volt a bencés monostorok megreformálása, a rendi élet megszigorítása is, Aniani Szt. Benedek vezetésével.
Író, a magyar irodalom reformátora, a nyelvújítás elindítója. Pannonhalma mai neve az ő és barátja, Guzmics Izidor bencés szerzetes nyelvérzékét dicséri. "Pannonhalma mintegy királyi széken lebeg az alatta ellapult sík felett" - írta 1831-ben.
Valamely egyházi intézményt alapító személyt (patronus) megillető jog, ami általában a pap bemutatásának joga volt, azaz a patronus tehetett javaslatot a püspöknek a pap kinevezésére. Az uralkodó a joghatósága alá tartozó terület egyházi intézményei felett főkegyúri jogot gyakorolt, ez a jog azonban kánonjogilag nem létezik.
Kelemen Krizosztom (1884-1950) koadjutor (1929-1950), főapát (1933-1950)
Nyalkai plébános, majd pesti igazgató volt. Az ő idején vállalta el a rend a brazíliai magyarok lelki gondozását. 1939-ben olasz gimnázium nyílt meg, majd épült föl Pannonhalmán és 1945-48 között Csepelen is mûködtek a bencések gimnáziumban és a lelkipásztorkodásban. A főapát 1948-ban Amerikába ment s ott halt meg.
A kolostor többnyire boltíves, az udvar felé nyitott, árkádos körfolyosója, amely a négyzet- vagy téglalap alakú belső udvart veszi körül. Déli oldalát (déli országokban gyakran az északit) a kolostor temploma határolja, ez a rész olykor szélesebb, ülőhelyekkel, felolvasásra (pl. Vitae Patrum) alkalmas helyekkel van ellátva. A kerengő többi oldalát - szigorú rendben - keletről a templomhoz kapcsolódó káptalanterem (káptalan), a templommal szemközti oldalon a refektórium, nyugatról pedig - a templom mellett - gazdasági helyiségek határolják. A refektórium ajtajával szemben található a kézmosásra és hajvágásra (tonzúra) alkalmas kútház.
Kiváltságot, törvény alóli kivételt tartalmazó, de a kiváltságolt számára új törvény kötelezővé tevő, díszes formában kiállított, függőpecséttel megerősített oklevél.
A laikus (világi) személyekkel szemben valamely egyházi rend felszentelt tagja. A kisebb rendek (ajtónálló, felolvasó, ördögûző, gyertyavivő) felvétele még nem végleges elkötelezettséget jelentett, a nagyobb rendekekbe (alszerpap, szerpap, áldozópap) való bekerülés azonban az egyházi rend szentségének felvételét jelentette. A legmagasabb egyházi rendi fokozatot - egyes vélemények szerint - a püspök jelenti.
Vagyonnal és birtokokkal nem rendelkező szerzetesrendek, melyek a hívek adományaiból, koldulással tartják el magukat. Közéjük tartoznak a ferencesek, a domonkosok, a karmeliták, majd a későbbiekben ide sorolják még az ágostonosokat, a szervitákat.
kolostor (lat. claustra, illetve claustrum 'zár, retesz', késő- és középlat. 'fal, őrizet, fogda' is)
Elkülönített hely, ahol szerzetesek vagy apácák élnek. A kolostor, vagyis a klauzúra Pakhomioszra vezethető vissza: kolostora valószínûleg rendkívül tágas volt, amelyben helyet kaptak a szerzetesek közös használatára rendelt "házak": templom, étkező, konyha, ruhatár, könyvtár, ispotály, vendégház, az egyes mûhelyek külön épületei.
A Kis-Szamos mellett honfoglalás-kori földvárban, ispáni központban Szt. László (1077-1095) adományából létesült bencés monostor. Nem tartozott az erdélyi püspök joghatósága alá, ami állandó összeütközéseket eredményezett. A tatárjáráskor a hely elpusztult, ami után az ispánsági központot Kolozsváron építették újjá.
A kegyuraság intézményéből adódóan a kegyúr tetszése szerint, bárkinek kormányzása, kommendátorsága alá adhatja az egyes egyházi javadalmakat. A kinevezett kommendátor, aki gyakran nem is egyházi személy, általában jövedelemkiegészítésként kapja meg a birtokokat. XII. Benedek pápa 1339-es, a bencések számára kiadott bullája elrendeli, hogy ha nem szerzetbeli áll valamely apátság élén, akkor a fegyelmet illető dolgokban rendtagot kell megbíznia a vezetéssel. Ez azonban nem lett általánossá.
Egy rend több önálló kolostorának önkéntes szövetsége egyetlen vezető (pl. kormányzóapát, főapát) irányítása alatt. Első példája a clunyi kongregáció. A rendtartomány (más rendeknél provincia néven) felállítása a hanyatlás korának követelménye, a IV. lateráni zsinat, ill. III. Ince pápa írta elő 1215-ben, majd a cisztercita rendi avignoni pápa, XII. Benedek sürgette és erősítette meg 1336-os Benedictina nevû bullájában: az apátok összejövetele, összetartása garanciát ad egyes apátok ellenőrzésére. Jelenleg 21 kongregáció van, időrendben a magyar a harmadik (1514). Elöljárója: a prézes apát, magyarul főapát, akit egy-egy terület, ország vagy kontinens szokásokban megegyező apátságainak összefogására a kongregáció apátjai választják, vagy, mint hazánkban, egy-egy kiemelkedő apátság apátja viseli (pannonhalmi főapát). A prézes apátnak általában saját apátságán kívül nincs jurisdikciója (kivétel: magyar kongregáció), de időnként vizitál, ill. összehívja a kongregáció "közgyûlését", káptalanát.
konvent (lat. conventus 'gyûlés, összejövetel')
1. a kolostor szavazásra jogosult szerzetesbarátainak és -nővéreinek (konventuálisok) összejövetele
2. a kolostor lakóinak közössége (communitas)
3. maga a kolostor
A monasztikus kongregáció legfőbb vezetője, akinek hivatali kinevezése a statútumoktól függően adott időre vagy élethossziglan szólt.
Kovács Tamás főapát (1829-1841).
Korábban perjel volt Pannonhalmán. Kezdettől fogva rossz viszonyban volt a rendtagok többségével. A káptalanokra nem az egész rendet, hanem csak az általa kiválasztottakat hívta meg, és a házak is választhattak volna egy-két kiküldöttet, de nem éltek ezzel a jogukkal. Nagy volt befolyása a titkárának, a képzett és erőskezû Czinár Mórnak, aki a főapát helyett is intézte az ügyeket. Kovács Tamás alatt folytak a balatonfüredi fürdő építkezései. Tárgyaltak a maurinus breviárium bevezetéséről, de ez csak halála után, 1843 karácsonyán lépett életbe.
Héder nemzetséghez tartozó előkelő, aki a 14. század eleji oligarchiai idején hamar Károly Róbert mellé állt, amit rokonai, a Kőszegiek kegyetlenül megtoroltak rokonságán és birtokain. 1318-ban pannonhalmi várnagy, majd a következő évben már a Kőszegiek ellen küldött királyi sereg vezéreként arat győzelmet Kőszegnél. 1324-től országbíró.
Vár és város Nyugat-Magyarországon. A 12. század közepétől 1327-ig a Kőszegi család központja, utána királyi tulajdonba került.
A Héder nemzetségből származó, a 13. század végi, 14. század eleji oligarchia idején a szinte a Dunántúl egészét a kezén tartó család. Hatalmuk csúcsán 17 megyét igazgattak, és közel 50 vár, köztük Pannonhalma is irányításuk alatt állt.
Hányatott sorsú lengyel herceg, az Opuliai hercegi család leszármazottja, aki 1408-1421 között volt apát Pannonhalmán. 1379-ben I. Lajos király jóindulatából szepesi prépostként kezdte pályáját, bolognai egyetemi tanulmányai után pedig VI. Orbán pápa először 1382-ben poznani, majd 1384-ben kujáviai püspökké nevezte ki. 1389-ben gnieznói érsek lett, s ettől kezdve több főpapi székre is kinevezést nyert, de Jagello Ulászló ellenkezése miatt egyiket sem tudta elfoglalni, végül 1402-től haláláig visszakerült a kujáviai püspökségbe, de székhelyén alig tartózkodott. 1409-ben foglalta el a pannonhalmi apáti széket, s ekkortól meglepően aktív apátnak bizonyult, aki sokat foglalkozott a monostor birtokainak ügyeivel, többek között Zsigmond királlyal megerősíttette Szt. István alapítólevelét is.
Kruesz Krizosztom főapát (1865-1885)
A magyar bencés rend nagy alakja. Kinevezése előtt a már államosított pozsonyi gimnázium igazgatója volt. 1885-ben választották főapáttá. Megerősítését Rómától is kérte, és egész életében azon volt, hogy a rend életét bekapcsolja ismét a világ egyházba és az egyetemes bencés rendbe. Háromszor járt Rómában, Montecassinón,1870-ben részt vett az I. vatikáni zsinaton. Felállította a rendi tanárképző főiskolát Pannonhalmán. A népoktatás ügyéért is sokat tett a rendi plébániákon. Storno Ferenc soproni mûépítésszel restauráltatta a bazilikát. A földbirtok korszerû, központosított kezelését, a vagyon kezelését is szabályozta. Megszerezte utódjaira is kiterjesztve a bérmálás jogát. Tekintélye kifelé is nagy volt. Részt vett 1867-ben a király koronázásán, barátságban volt a magyar Habsburg, József főherceg családjával.
Bencés szerzetes, az 1920-as évek végén alapította a Szent Benedek Leányai nevû szerzetet. Vallásbölcseleti mûveket írt, Radó Polikárppal misszálét és liturgikus lexikont szerkesztett, a Katolikus Szemle szerkesztője volt 1941-től haláláig, 1944-ig.
A nyugat magyarországi Küszén hegyén Hedrik királyi udvarbíró testvére, Valfer ispán monostort építtetett, amelynek apátját Szt. Márton iránti tiszteletből a pannonhalmi apát joghatóságának rendelte alá. Az alapításról kiállított oklevél 1157-ben kelt, 1230 körüli másolatban maradt fenn, a hitelessége körül hosszú tudományos viták zajlottak, de úgy tûnik, tartalmilag jelentős részben hitelesnek tekinthető. A Pannonhalma élén álló Rafaelt a kortárs Adalbert főúr oklevelével együtt "főapát"-nak nevezi.
I. Béla fia, 1077 és 1095 között magyar király. Uralkodása alatt, 1083-ban avatták szentté Istvánt, Imrét, Gellértet valamint Zoerard-Andrást és Benedeket. Egyházpolitikájában a pápaság érdekeinek mellőzésével, szuverén uralkodóként intézkedett. Nevéhez köthető a somogyvári és a szentjobbi apátságok, valamint zágrábi püspökség megalapítása. 1090 után az ő nevében írják össze a pannonhalmi monostor javait.
Legányi Norbert főapát (1906-1987)
Kőszegi, majd pannonhalmi igazgató, perjel volt, mielőtt 1958-ban főapát lett. Kormányzása idején a rend pártállami nyomásra csak kényszerpályán mozoghatott. A monostorban főapátsága idején sok renoválási munkát végeztek, 1961-ben a kerengő középkori formáját állították vissza. 1969 januárjában lemondott tisztjéről. Önkéntes számkivetése idején Székesfehérváron élt, majd 1976-ban sikerült visszatérnie Pannonhalmára. Szinte egészen haláláig példamutató liturgikus és munkás életet élt.
Meghatározott illetékességû, a pápai érdekek érvényesítésére és képviseletére alkalomszerûen vagy állandó jelleggel megbízott követ.
A szenteknek életét, szenvedéseit, csodáit elbeszélő olvasmány. A 11. századtól a szentté avatások elengedhetetlen kelléke az illető szentségét bizonyító legenda. Leghíresebb gyûjteményük a 13. században keletkezett Legenda Aurea.
Vörös Könyv. A pannonhalmi monostor okleveleinek 1240 körül készült, sötétvörös színû bőrbe kötött másolati könyve. Uros apát megbízásából 39 királyi oklevél és 29 pápai bulla másolatát tartalmazza a 152 lapos kódex.
Bencés szerzetes tudós. A győri, Győr környéki, pannonhalmi régészeti emlékeket kutatta és dolgozta fel, valamint Árpád-házi Szent Margit életét. Kétkötetes kéziratos regényt hagyott maga után Carmen Miserabile címmel IV. Béla, Juliánus barát és Szent Margit életéről.
A római ezüstkori irodalom egyik kiemelkedő alakja (39-65). Főmûve a Caesar és Pompeius közötti polgárháborúról szóló meglehetősen naturalisztikus stílusban írt eposz, a Pharsalia.
Magger Placid főapát (1647-1667)
Sziléziai származású bencés, de a harmincéves háború idején feloszlatták kolostorát, és a Vág völgyében volt lelkipásztor, majd belépett az újraalakuló apátságba Pannonhalmán. 1647-től mint főapát a rendi plébániák szervezésével tûnt ki. Mivel alatta Pannonhalma a várvédő katonák gondatlanságából kétszer tûzvészt szenvedett, sikerült elérnie, hogy a katonaságot, ami egyébként is zavarta a szerzeteséletet, végleg kitelepítették. Összeíratta a főmonostor javait, ingóságait, köztük a könyvtárról is készült katalógus 1658-ban. Fennmaradt szép rézmetszet-portréján a jeligéje: "Christus spes mea".
Alapítása nem "rend" alapítása még, hanem az első apátságé: 996-ban Pannonhalma, a Prága melletti Brevnovból. A többi apátságot alapítása Európa legkülönbözőbb apátságaiból alapították. A középkorban létező apátságok száma legalább 66, legfeljebb 95 lehetett. Valóban népes apátság igen kevés volt, sok helyen 2-4 szerzetes volt csak az apáton (kommendátoron) kívül. A kongregációvá alakulás a reformációt, trentói zsinatot egyaránt megelőzte. 1639-1786: újjáalapított apátságok: Pannonhalma, Tihany, Bakonybél, Celldömölk, Zalaapáti, házak: Modor, Komárom. II. József feloszlató rendeletének indoka: közre nem hasznos rend. 1802: újjáalapítás feltétele: gimnáziumok átvétele. 1948-ig tíz gimnázium volt hosszabb-rövidebb ideig bencés vezetés alatt.
Német-római császárné, magyar és cseh királynő (1740-1780). III. Károly leánya, Lotharingiai Ferenc felesége. Apja a Pragmatica Sanctio elfogadtatásával biztosította számára a trónt. Az osztrák örökösödési háborúban (1740-48) Szilézia, Párma és Piacenza elvesztése árán sikerült megvédenie tartományait, férjét német-római császárra koronáztatta (1745). Az 1756-ban indított hétéves háborúban nem tudta Sziléziát visszaszerezni. Lengyelország felosztásával bekebelezte Kelet-Galíciát, a törököktől megszerezte Bukovinát. Uralkodása második felében hozott intézkedései a felvilágosult abszolutizmus jegyeit viselték. A Ratio Educationis kiadásával egységes iskolarendszert teremtett. Magyarországhoz csatolta a Lengyelországtól visszaszerzett 13 szepesi vármegyét is Fiumét (1772, 1776), Budára helyezte a nagyszombati egyetemet (1777).
A 13. század első felétől Magyarországon is használt pénzverési alapsúly. A 14. századtól a budai márka (245 g) volt törvényesen használatban. A pénzverés során az egyes pénzek súlyát nem határozták meg, hanem csak azt, hogy egy márkából hány darab érmét kell verni.
Ajtony vezér központja, amely az őt legyőző vezér után a Csanád nevet kapta. Szt. Gellért vezetésével itt települt meg a csanádi püspökség központja. Ugyancsak Gellért alapította Szûz Mária tiszteletére azt a bencés monostort, amelynek építését Szt. István és Gizella is támogatta, és amelynek első apátja a pannonhalmi Fülöp volt.
Pannóniában egy pogány római fiaként született 316/317-ben. Páviában nevelkedett, majd 15 évesen a római hadsereg katonája lett. 18 éves korában megkeresztelkedett. Később Constantius (340-361), majd Julianus Apostata császár (361-363) gárdájának tagja. Erre az időre esik, hogy Amiens-ben megosztja köpenyét egy koldussal. 356-ban kilép a hadseregből és Poitiers-be költözik Hilarius püspökhöz. Szülei megtérítésére hazamegy a Dunához, Milánóban időzik, majd az ariánus vita miatt elhagyja a várost, és 360-ig a Genova partjai előtt elterülő Gallinaria szigeten él remeteként. Miután visszatért Poitiers-be, megalapítja Gallia első kolostorát, Ligugét. 371/375-ben Tours püspökévé választják. Ugyanekkor alapítja meg Marmoutier-t, amely "aszkéta-iskolaként" jelentőségben hamarosan felülmúlja Ligugét. Márton keresztény hitre térítette a Chartres és Levroux környéki pogány lakosságot. Ellenségei templomrombolónak bélyegezték, mivel pogány szentélyeket romboltatott le, s helyükre kápolnákat emelt. Általá nos figyelmet keltett életszentségre való törekvése, különösen lelkigyakorlatai, valamint kifinomult igazságérzete: több ízben lépett fel elítéltek (többek között Priscillianus) védelmében. 397. november 8-án halt meg.
A francia Benedek-rendi kolostorok kongregációja, amely Benedek tanítványáról, Szent Mór-ról (Maurus) kapta nevét. A maurinusok nevelő és hitoktató munkát végeztek, jelentőségre azonban mindenekelőtt tudományos eredményeik révén tettek szert.
monostor (lat. monasterium, gör. monosz/monakhosz 'szerzetes')
Eredetileg az a hely, ahol szerzetesek tartózkodnak. A 4. század elejétől magáncellák kerítéssel körülvett csoportja, közös életet folytató szerzetesek lakóhelye (cenobium). Benedek a kifejezést mind 'szerzetesi lakóhely', mind 'szerzetesi közösség' értelemben használja.
Monsberger Ulrik pannonhalmi kormányzó perjel (1969-1973)
Az ő idejében ült össze sok év után újra a nagykáptalan és kidolgozta az új Statutumokat.
Város Capua közelében. Itt alapította a Benedek-rend anyakolostorát 529 körül Nursiai Benedek (480-547). 577-ben a longobárdok lerombolták, újjáépítésére 717-ben került sor. 883/884-ben szaracénok dúlták fel (értékes kéziratok vesztek el, köztük Benedek regulája). 950-ben helyreállították. Fénykorát 1058. és 1087. között, Desiderius apát, a későbbi III. Viktor pápa (1086-1087) alatt élte. 1230-ban II. Frigyes (1215-1250) elûzte a szerzeteseket. Az apátság később megújult. 1349-ben földrengés pusztította el. Az újabb helyreállítást V. Orbán pápa (1362-1370) támogatta. A hanyatlást 1504-től újabb fellendülés követte. 1799-től franciák és nápolyiak fosztogattak a kolostorban (könyvek, kéziratok elrablása), 1860. után a piemontiak. 1866-ban nemzeti mûemlékké nyilvánították, amelynek gondozására szerzeteseket rendeltek ki. 1944. február-márciusában a szövetségesek földig rombolták. 1945-1959 között klasszikus formájában újjáépítették.
Egyik első magyar származású főpap. A pannonhalmi monostorban tanult, ahol szerzetes, majd később apát is lett. 1036 körül pécsi püspökké választották. ő a szerzője az első magyarországi legendának, Szt. Zoerard-András és Benedek életrajzának. Boldoggá avatására 1848-ban került sor.
16. század eleji, nagyszombati származású humanista költő, korának egyik legmûveltebb, egyetemen végzett bencés szerzetese, aki lelkesen támogatta Tolnai Máté rendi reformtörekvéseit. 1505-ben lépett a rendbe, 1506 és 1514 között a krakkói, 1511 és 1516 között a bécsi egyetem beiratkozott hallgatója volt. 1507-ben Pannonhalmán perjel volt, majd több monostorban apáttá választották (1508 Szerencs, 1515 Tatai, 1518 Kolozsmonostor), végül élete végén 1520-ban újra Pannonhalmán volt. Leghíresebb mûve az 1523-ban Bécsben megjelent, Magyarország nemeseihez intézett költemény, melyben a török elleni harcra buzdítja honfitársait.
A visszaállított pannonhalmi bencés rend főapátjává nevezték ki 1802-ben. 37 rendtárs gyûlt össze a szétszórtságból. Mivel nagy számban volt szükség tanárokra, más feloszlatott rendekből is vettek fel papokat, valamint ifjú jelentkezőket, és ez az első népes noviciátus csak fél évig tartott. Ezzel a szétzilált, meg nem nevelt szerzettel sok gond volt, főként mert a főapát a régi barokk prelátusok példájára teljes abszolút hatalommal akart kormányozni, semmibe beleszólást nem engedett, a régi szigorú fegyelmet akarta fenntartani. Ezért a rendtagok sokat elégedetlenkedtek, majd a kancelláriában feljelentették. Az ügy kivizsgálását a veszprémi püspökre bízták, aki ugyan jóindulatú volt a főapáttal szemben, mégis engedékenységet tanácsolt. Mivel közben Novák az udvarral anyagi ügyekben is összeütközött - a győri apátúr házat nem akarta átadni a székházért cserébe -, ezért 1816-ban lemondatták, nyugalomba helyezték, és Horváth Pál tihanyi apátot bízták meg mint kormányzót, régenst, a Rend vezetésé vel (1818-1829). Alatta épül a székesegyház tornya és a könyvtár épülete Engel bécsi és Packh János magyar építész vezetésével. Ugyancsak ő szervezte meg a rendi tanárképzést olyan módon, hogy a pannonhalmi két év bölcselet után még egy évet tanultak Bakonybélben.
Az ünnepélyes professziót megelőző újonc- és próbaidő, amelyben a rendbe belépni kívánót kipróbálják, és bevezetik a kolostori életbe. A noviciátus időszaka nélkül nem kerülhet sor professzióra. A novíciust vagy novíciát arra kötelezik, hogy az adott rend regulája és konstitúciói szerint éljen.
novícius, novícia(lat. novus új, 'újonc')
A szerzetesrendbe belépni akaró, próbaidejét (noviciátus) töltő újonc.
Vár és település a Nyitra folyó mellett, amely a 9. századtól már jelentős fejedelmi és egyházi központ volt. A magyar honfoglalók 900-ban foglalták el, okleveles anyagunkban neve először 1111-ben szerepel. Püspökségét Kálmán király alapította 1113 előtt.
oblátus, obláta (lat. oblatus 'felajánlott')
1. Szülei vagy gyámja által rendi életre szánt és egy kolostornak (s ezáltal Istennek) felajánlott gyermek. A Benedek-regula értelmében az obláció szabályozott és visszavonhatatlan. A gyermekek felajánlása 12. századi eredetû (híres obláták: Nagy Szent Gertrúd [1302], Árpád-házi Szent Margit [1270]). A tridenti zsinat felszámolta: a kolostorba való belépés alsó korhatára a betöltött 15. esztendő lett.
2. Személyes vallási okokból egy kolostorhoz csatlakozó felnőtt. A köteléket (odaszentelés) az apát kölcsönös igény esetén feloldhatja. A középkorban az ilyen kolostori oblátusokat donatinak, 'odaajándékozott'-nak nevezték, mert magukat (és olykor világi javaikat) mintegy a kolostornak ajándékozták.
3. A kolostori oblátusok mellett voltak világi oblátusok is, azaz laikusok, akik világi életet éltek, obláció révén azonban a kolostorhoz kötődtek. A Benedek-rend 19. századi újjáéledésétől kezdve jelentősen megnövekedett a világi oblátusok száma.
Meghatározott formában kiállított, jogi természetû dolgokat tartalmazó írás, melyet kibocsátója pecséttel vagy egyéb hitelesítő eszközzel látott el. Pecsételését tekintve lehet privilégium, amely mindig hártyára íródott és függőpecsét került rá (ezt nevezik diplomának is), lehet pátens, amely nyílt formába, az íróanyagra nyomott pecséttel lett hitelesítve, és lehet zárt oklevél, melyet összehajtása után zárópecséttel láttak el. Fennmaradási formáját nézve eredetiben, illetve átírásban fennmaradt oklevelekről beszélhetünk.
A központi királyi hatalomtól függetlenül vagy akár azzal szemben is közhatalmat gyakorló főúr, tartományúr, akinek politikai hatalma földbirtokain nyugvó gazdasági erejéből és familiáriasinak seregéből fakadt.
A Pray-kódexben fennmaradt Pozsonyi Évkönyv első fele, nagy valószínûséggel az elveszett Pannonhalmi Évkönyv szövegével azonos.
A Római Birodalom egyik tartománya, amely magába foglalta többek között a Dunántúl és a Dráva-Száva közének területét. A középkorban azonosult az egész királyságot magában foglaló Hungária fogalmával, de használják még továbbra is a Dunántúl értelmében.
Feltehetően királyi alapítású bencés monostor, első említése 1138-ból való. Könyvtárában az 1130-as években görög egyházatyák mûveit fordította latinra Cerbanus. 1190-ben ciszterci apátságot alapított a helyén III. Béla.
Szt. István alapította 1015-ben, Szûz Mária és Szt. Benedek tiszteletére. Ránk maradt alapítólevele kritikai érvek alapján a 13. század elejére tehető hamisítvány. Pannonhalmához hasonlóan közvetlenül az esztergomi érsekség alá tartozott.
perjel (lat. prior 'első, előbbi, előbbre való')
Az apátot helyettesítő idősebb szerzetes. A Benedek-regula részletesen kitér a perjeli hivatal felelősségére: a perjelnek tiszteletteljesen végre kell hajtania az apát által rábízottakat, mert "amennyivel a többi szerzetes fölött áll, annyival lelkiismeretesebben kell követnie a regula előírásait" (Benedek-regula 65,17). Idősebbek (seniorok, ma választott testület) tanácsa segíti. ő veszi fel az újoncot (novícius), ő dönt annak fogadalomra bocsátásában, fontosabb ügyekben az egész konvent (ünnepélyes fogadalmasok "közgyûlése") tájékoztatása és meghallgatása után dönt. Személyét a konvent (ill. káptalan) választja.
A Pray-kódexben megőrzött, egyetlen korunkra maradt magyarországi évkönyv. Adatai a 997 és 1203 közötti időszakot ölelik fel. Első fele nagy valószínûséggel a pannonhalmi monostorban íródott, és az elveszett Pannonhalmi Évkönyvvel azonos, második része pedig a deáki vagy a boldvai bencés monostorban készült.
A 12. század végén keletkezett és első leírójáról, Pray Györgyről elnevezett kódex mûfaját tekintve sacramentarium (könyörgésgyûjtemény), melyet a legújabb feltételezések szerint a váci székesegyház hasonló típusú kódexe alapján szerkesztettek a jánosi bencés monostor részére, de megfordult a Deáki monostorban is, amely Pannonhalma perjelsége volt. Liturgikus részein kívül különös fontosságot ad neki, hogy benne őrződött meg a Kálmán király korabeli zsinati határozatok szövege, a Pozsonyi Évkönyv illetve ez tartotta fenn a magyar nyelv első összefüggő szövegemlékét, a Halotti Beszédet és Könyörgést.
Szt. Norbert által alapított szerzetesrend. A Norberthez csatlakozó papok 1121-ben tettek fogadalmat az ágostoni regula megtartására, a pápai megerősítést pedig 1126-ban kapták meg. A rend tagjai szabályok szerint élő kanonokok, akik a szerzetesi élet mellett lelkipásztori feladatokat is vállalnak. Jelentősebb magyarországi monostoraik: Váradelőhegy, Lelesz, Jászó, Csorna, Türje.
Egy világi közigazgatási egység területén levő érseki székek közül a magasabb rangú, a többi érsek felett álló főpapot illeti a prímási cím. Funkciója elsősorban politikai volt, ami a király koronázásának jogát jelentette. Magyarország prímása az esztergomi érsek, akinek ez a jogállása a 13. században szilárdult meg.
Iskolásfiú, tanuló. Így nevezi magát Boldog Mór az általa írt Szt. Zoerard - András és Benedek legendájában, ezzel jelezve, hogy ő a két szent életében bár még csak tanuló gyerekként, de már az események kortársaként tudomással bírt a történtekről.
Valamely egyházmegye élén, az apostolok utódaként álló, legmagasabb egyházi rendet viselő személy. Méltóságának jelvényei a püspöksüveg, a gyûrû, a pásztorbot és a mellkereszt. Feladata hármas: szentelő, tanító és kormányzó. A püspököt a korai időben városa illetve később egyházmegyéje választotta, a 10. századtól pedig az uralkodó nevezte ki. 1122 óta a püspökválasztás joga elvileg a székeskáptalant illeti, amelynek döntését a pápa az uralkodó hozzájárulásával erősíti meg.
Szt. Adalbert nevelője és segítőtársa, cseh térítő szerzetes, aki 996-ban kerül Magyarországra. őt azonosítják Sebestyén esztergomi érsekkel, illetve a Gellért-legendában Rasina néven szereplő pannonhalmi apáttal.
Bencés szerzetes. Hittudós, újságíró, költő, a Hittudományi Akadémia professzora. Kühár Flórissal misszálét és liturgikus lexikont szerkesztett, a Katolikus Szemle utolsó szerkesztője volt, 1944-ig. 1967-ben megalapította a Teológia folyóiratot, a II. Vatikáni Zsinat szelleme képviseletének céljával.
Pannonhalmi apát, először nevezték főapátnak, mert Valfer comes Kőszin hegyén, Vas megyében kolostort alapított, és azt Pannonhalmának rendelte alá 1153-ban.
Bencés szerzetes, régészet, könyvtárosi, irodalmi munkásságával tûnt ki. A pannonhalmi könyvtár és levéltár rendezésében szerzett érdemeket.
Oklevél kibocsátó hatóságnak az általa kiadott oklevelekről vezetett nyilvántartása. Az iratanyag megőrzése illetve könnyebb kezelhetősége érdekében az okleveleket kivonatosan illetve teljes szövegükben lemásolták és utóbb általában könyv formátumban őrizték.
(rendi) regula (lat. regula 'léc, mérőléc, vonalzó, zsinórmérték, mérték, szabály')
A rend alapítója által megalkotott vagy jóváhagyott, követői életét szabályozó és az egyház által jóváhagyott alapelvek, amelyeket konstitúciók egészíthetnek ki. A nagy történelmi regulák időrendben: Baszileiosz-regula, Ágoston-regula, Benedek-regula. A negyedik lateráni zsinat után jóváhagyott regulák: Ferenc-regula és Klára-regula.
A 3. századtól kezdve, először csak a keresztényüldözések hatására, egyes aszkéták Egyiptom sivatagaiban törekedtek a keresztény tökéletesség elérésére. Köréjük azonban hamarosan egyéb remeték gyûltek és lassan a közös életmód hatására a szerzetesi élet új, coenobita formája is kialakult. A két irányzat közös vonása, hogy céljuk a világtól elszakadva, belső magányban szemlélődve, találkozni Istennel. A belső magány azonban a remete-irányzat szerint feltételezi a külső magányt is, ezért a remeték minden közösségtől elvonultan, egyedül törekszenek a krisztusi eszményt elérni.
Szigorú kánonjogi felfogás szerint olyan, egyház által elismert, tartós alapítású férfi vagy női közösség, amelynek tagjai egész életükre szóló (örökérvényû), az evangéliumi útmutatásokat összhangban lévő ünnepélyes tisztasági, engedelmességi és szegénységi fogadalommal tesznek tanúságot arról, hogy - amennyire csak lehetséges - evangéliumi szellemben fogant közös szabályzat szerint kívánnak élni. A társulást a pápának jóvá kell hagynia. Az ezt az életformát választók képezik a status religiosust. A rend férfi tagjait testvéreknek vagy szerzetes-barátoknak (regulares), női tagjait nővéreknek vagy apácáknak (moniales) nevezik. A rendek közül a szerzetesrendek (monasztikus rendek): tagjaik a monachi regulares, idetartoznak pl. a Benedek-rend és annak ágai (ciszterciek, trappisták), a baziliták, a karthauziak. Fő tevékenységük a szemlélődés, istentiszteletek, mindenekelőtt a zsolozsmázás, a fizikai munka, de a tanítás és a lelkigondozás is.
Rimely Mihályfőapát (1842-1865)
A bécsi Pázmáneumban tanult, teológiai tanár volt Pannonhalmán, majd főapátnak jelölték. Kovács Tamás kőszegi házfőnöknek tette, de amikor a rendtagok elégedetlenkedtek a főapáttal, az áttette Rimelyt Pozsonyba hitszónoknak. Eleinte a liberálisabb ifjúság vezetőjének látszott, de mint főapát szembekerült velük, míg az idősebbekkel, Czinár Mórral is kibékült. Az 1848-as forradalom idején a főapát erősen császárpárti, bár közben kényszerûségből Kossuthékkal is tárgyalt. Az első magyar kormány és parlament többször szóbahozta a rend eltörlését is, de Eötvös József kultuszminiszter megígérte, hogy a bencés rendet meg fogja menteni, legföljebb nem lesz tanítórend, hanem tudományos rend. A Bach-korszakban viszont az iskolák németesítése miatt voltak nehézségei a rendnek: a bencések nem vállalták, hogy Bécsbe menjenek államvizsgát letenni, se azt, hogy németül tanítsanak. Rómától megkapta a főapát a bérmálási jogot. 1855-ben Róma kívánságára - az Ausztriával megkötött konkordátum következményeként - Szcitovszky János esztergomi érsek tartott vizitációt Pannonhalmán. Statutumokat készíttetett, de komolyabb erkölcsi fellendülés ebből nem lett. Ezért a tökéletesebb életre törekvő rendtagok közül többen átléptek az újonnan alapított ausztriai reformapátságba.
Római katolikus pap, mûvészettörténész, régész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A magyar tudományos mûvészettörténeti írás és mûemlékvédelem úttörője, a magyarországi régészeti kutatások egyik elindítója Szerkesztette az Archeológiai értesítőt (1868-1872) és az Archeológiai Közleményeket (1864-73). Fő mûvei a régészeti és mûvészeti topográfiák.
Bencés szerzetes, nagyprépost, 1873-tól püspök, filozófus, természettudós, Rudolf trónörökös tanára volt. Lélektannal, azon belül a karakterológiával foglalkozott.
Szt. Márton szülőhelye. A 12-13. századi forrásokban Pannonhalma környékén említett Sabariával azonosították és ezáltal Szt. Márton születési helyét a pannonhalmi monostor környékére helyezték.
Az athéni származású remete, Szt. Egyed által Provence-ban, 720 előtt alapított bencés monostor, mely a 11. századtól fogva Szt. Egyed sírja miatt az egyik legkedveltebb európai zarándokhellyé lesz. A 11-12. század fordulóján a gyermektelenek közbenjárójaként is tisztelt szent kultusza Lengyelországban és Magyarországon is elterjed. Szt. László király St. Gilles-ből hívott szerzetesekkel népesítette be az általa alapított somogyvári apátságot.
Sajghó Benedek főapát (1690-1768)
Erdélyi, csíki eredetû családból származott, de Nagyszombatban született. Ifjú korában kuruc vitéz volt, állítólag Pannonhalmán is megfordult. Később a bencés rendbe lépett. 1722-ben főapáttá választották. Választásánál a konvent több kikötéssel élt, s emiatt később összeütközésbe is került velük. Alatta a rend anyagilag nagyon megerősödött. Befejezte a Boldogasszony kápolna építését, a középső dombon szép barokk kálváriát emelt. Ebben a korban többször emlegették a földrajzi- és epigrammaírók a "tricollis"-t, a hármas halmot Pannonhalmán. Felépíttette a faluban a kis templomot az egyik régi tarisznyavár helyén; a többi faluban is templomokat építtetett: Nyalkán, Győrszentivánban, Láziban stb. A bakonybéli apátság és templom is alatta épült fel. Legnagyobb mûve azonban a főmonostor keleti és északi szárnyának kiépítése, itt készült el a fényes barokk ebédlőterem: Wittwer Márton győri karmelita testvér, neves építész tervei alapján és Davide Antonio Fossati fiatal olasz festő freskóival. A ven dégszárnyat is ő építtette ki. Vitába keveredett közben a rendtársakkal, akik az erőskezû, barokk autokrata prelátus intézkedéseit nem mindig helyeselték. A fiókapátságokat is fejlesztette, a bakonybélit, tihanyit, dömölkit. De kormányzása végén kialakult az összhang közte és az anyagilag és szellemileg magas szinten álló konventje között.
I. András fia, aki 1063 és 1074 között uralkodott. 1057 körül trónörökösként koronázták királlyá és jegyezték el IV. Henrik császár Judit nevû nővérével. I. András halála után annak öccse, Béla szerezte meg maga számára a trónt, Salamon pedig német területre vonult számûzetésbe, hogy onnét nagybátyja halálát követően császári támogatással trónra kerülhessen. I. Béla fiainak elégedetlenkedését leszerelendő, a legidősebb, Géza 1064 után megkapta a hercegséget, 1071 után azonban ismét kiújult a viszály, és az 1074-es mogyoródi csatát követően az ország tényleges ura I. Géza lett.
Sárközy Pál főapát (1884-1958)
Főmonostori perjel, bakonybéli apát, egyetemi rendkívüli matematika tanár, 1948-50-ban Pannonhalmán kormányzó apát volt, 1950-58-ban főapát. Ebben az időben az állam a bencés iskolákból csak a pannonhalmit és a győrit hagyta meg, miután előtte két évig (1948-50) minden szerzetesiskolát államosítottak.
A 13. század előtt az írásbeliség központjai főleg a monostorok voltak, ahol a szerzetesek az írómûhelyekben (scriptorium) másolták a kódexeket. Ilyen scriptorium mûködhetett Pannonhalmán is, amit mutat a 13. század közepén készült oklevélmásolati kódex, a Liber Ruber. Ugyancsak a scriptoriumok feladata volt a hiteleshelyi tevékenységet ellátó egyházi intézményeknél az oklevelek kiállítása.
Bencés szerzetes. A római bencés egyetemen tanult, majd tanított. Az I. világháború után a vatikáni követség tanácsosa,, majd szentszéki ügyvivő, a kánonjogi kódex szerkesztőbizottságának tagja, ő rendezte sajtó alá a Codex Juris Canonicit. 1927-től esztergomi érsek, 1928-tól bíboros volt.
Somogyi Dániel főapát (1720-1801)
Előkelő családból származott. Csöndes, finom modorú ember volt. 1768-ban választották meg főapáttá. Elődje, Sajghó Benedek építkezéseit folytatta, a főapáti lakás a "prelatúra = a püspöki lakosztály alatta készült. Nagy terveket szőtt az egész kolostor átépítésére - ezeknek még a középkori templom is áldozatul esett volna -, de nem kapott hozzá engedélyt az udvartól, anyagilag nem bírta volna. A Szentszéktől kieszközölte, hogy a pannonhalmi főiskola a teológiai doktorátus fokozatát is adhatja, és gyakorolta is néhányszor ezt a jogot 1770-1778 között. A jezsuita rend feloszlatása miatt elárvult komáromi gimnáziumot is átvette a rend. Ez a magyarországi bencés rend első igazi gimnáziuma. Mária Terézia kívánságára azonban lemond Pannonhalma az exemptióról, a Rómának való közvetlen alárendelésről. Így éri a rendet 1787-ben a feloszlatás.
Szt. Egyed tiszteletére, a clunyi reformot követő Saint Gilles-i monostor leányegyházaként alapított bencés apátság. Halála után először itt temették el az alapító királyt, Szt. (I.) Lászlót. A királyi kegyuraság alatt álló monostor 1091-ben történt alapításáról egykorú feljegyzés maradt ránk későbbi átiratban.
Bencés szerzetes történész, újkori magyar történelemmel és bencés rendtörténettel foglalkozott.
Bencés szerzetes, a bencés rend történetének tudósa, Szent Benedek Regulájának fordítója és kutatója.
Az egyik legkorábbi, magánszemély által alapított bencés monostor a mai Tiszakeszi határában, melyet 1067 táján Aba nembeli Péter alapított. Szövegében bővített alapítólevele 13. századi másolatban maradt ránk. A monostor a tatárjáráskor pusztult el.
Lényege szerint a szerzetesi szegénység nem egyszerûen dolgok (és emberek) nélkülözését jelenti, hanem szabadságot mindattól, ami nem Istené vagy nem maga Isten.
I. Béla által 1061-ben a Szent Megváltó tiszteletére alapított itt bencés monostort, mely Pannonhalmához hasonló jogi kiváltsággal rendelkezett, azaz közvetlenül az esztergomi érsekség alá volt rendelve. A török hódoltság időszakában elpusztult.
Garamszentbenedeki, XI. századi liturgikus könyv díszes kötésben, amelyen János apát címere látható.
Tudós teológus, a budapesti hittudományi főiskola tanára volt. Pannonhalmi főapát 1973-1991-ben. Az ő idejében bontakozott ki a pannonhalmi monostor nagy rekonstrukciója.
Szent Elek és Bonifác monostor
Bencés monostor Rómában az Aventinuson, ahol Szt. Adalbert több ízben is szerzeteskedett, s munkatársainak jelentős része innét kerülhetett ki, és indulhatott Magyarországra.
Szt. László király nevében a 11. század végén kiadott, a pannonhalmi monostor jószágait és kincseit tartalmazó összeírás. Különös jelentőségû a benne foglalt egyházi kincsek és könyvek jegyzéke miatt.
Szent Zoerard - András és Benedek legendája
A 11. század elején Magyarországra jött lengyel (vagy horvát) szerzetesek, akik a Nyitra melletti Zobor-hegy Szt. Ipoly tiszteletére szentelt bencés monostora mellett remetéskedtek. Zoerard - András halála után három évvel, 1010 körül tanítványa Benedek rablótámadás áldozata lett. Legendájukat (élettörténetüket) 1064 után Boldog Mór pécsi püspök írta meg, részben saját tapasztalatai alapján. 1083-ban avatták őket szentté.
Szerzetesi reform(irányzat), monostorreform
A bencés monostorok nem rendelkeztek központosított szervezettel, önállóan élték életüket. Elszigeteltségük és az egyházi jogra is hatást gyakorló germán birtokjogi szemlélet folytán a szerzetesi fegyelem bizonyos korszakokban többé-kevésbé meglazult a monostorokban, s a rendi élet és fegyelem helyreállítását, valamint a benedeki Regula eszményeihez való visszatérést célzó kísérleteket nevezzük rendi reformnak. Az első reformkísérletek a Karolingok korában történtek (Aniani Szt. Benedek), a 10-11. század fordulójára azonban három jelentős reformirányzat bontakozott ki: a liturgikus eszmények megvalósítását maga elé tûző cluny reform, a missziós célokat szem előtt tartó lotaringiai-gorzei reform és a görög hatástól sem mentes Itáliában kibontakozó aszkétikus reform. Magyarországon - úgy tûnik - az utóbbi kettő gyakorolt nagyobb hatást. Az új szerzetesrendek gyakran a bencés élet reformja révén jöttek létre (pl. ciszterci rend), de a 13. századtól folytonosan jelentkezett az igény a rendi élet megreformálására. Az 1250-es években Favus pannonhalmi, az 1340-es években Szigfrid garamszentbenedeki, a 16. század elején pedig Tolnai Máté pannonhalmi apát állt a reformmozgalom élén, melynek végső eredménye a magyar kongregáció megalakulása lett 1514-ben.
Bencés szerzetes. Munkásságának három fő területe: a lelki élet, lelkiség, a liturgia-történet, főleg a középkori (gregorián) zene kutatása és orgonatörténeti kutatások. Fontos mûve: Jubilate (A gregorián ének kézikönyve, Budapest, 1948.).
Pannonhalmi apát 1355-től haláláig. Udvari diplomáciai szolgálatokat is teljesített. Vörösmárvány sírköve a pannonhalmi bazilika déli oldalhajójában, a szentély előtt áll.
Írott forrásokban 1093 óta nyomon követhető, Szt. Péter tiszteletére szentelt bencés monostor.
1241 és 1242 márciusa közötti egyéves, Magyarország jelentős területének pusztulásával járó mongol támadás és megszállás. A támadás hírére Uros pannonhalmi apát segítségkérő levelet ír Rómába, melynek azonban hatása nem volt. A nem megfelelően felkészült magyar sereg 1241. április 11-én Muhi mellett vereséget szenvedett a tatár főseregtől, ami után IV. Béla király Horvátországba, egészen Trau váráig menekült. A tatárok 1242 márciusi hirtelen kivonulása után a király, az újabb támadástól való félelem miatt alapvetően új bel- és külpolitikát kezdett folytatni. 1285-ben újabb, de már kevésbé veszélyes tatár támadásra került sor.
1055-ben, Szûz Mária és Szt. Ányos tiszteletére alapított bencés apátság. Alapító királya, I. András az altemplomában van eltemetve. Eredetiben ránk maradt alapítólevele a magyar nyelv legkorábbi szórványemlékeit tartalmazza.
Tolnai Máté főapát (... -1534)
Pannonhalma első főapátja, 1500-1534. Eredetileg udvari jegyző volt, II. Ulászló király bízta meg, hogy a bencés rendbe belépve szervezze újra a pannonhalmi közösséget és a többi magyarországi bencés monostort is. Mûködése a templom épületén is fontos nyomokat hagyott: két reneszánsz stílusú kapu az északi oldalhajóban.
Az 1510-es bencés nagykáptalan helyeslésével 1512-ben nyolc királyi kegyuraság alatt álló apátság (Pannonhalma, Pécsvárad, Szekszárd, Báta, Somogyvár, Zalavár, Garamszentbenedek, Bakonybél) unióba tömörült, amelynek feje, az addigi gyakorlatot szentesítve, a Pannonhalmi apát lett. Az unió (= egyesülés) alapján létrehozott kongregációt az 1517-es pápai bulla erősítette meg.
1207-1243 között kormányozta a pannonhalmi kolostort. Előzőleg tihanyi apát volt. Ott az ő kezdeményezésére készült a nagy tihanyi összeíró oklevél 1011-ben. Roppant erős, tevékeny egyéniség volt, kolostora érdekeit, az anyagiakat is szellemieket egyaránt szívén viselte. Hatszor járt Rómában, ill. a pápai udvarban, részt vett a IV. lateráni zsinaton, kétszer volt Montecassinón, melynek főapátjával imaszövetséget kötött a jogközösség mellett. Elkísérte II. András királyt a Szentföldre a kereszteshadakkal, 1217-ben. Újjáépíttette és 1224-ben felszenteltette a mai pannonhalmi későromán templomot. Sokat pereskedett birtokügyekben is: a somogyi tizedekért, a Salaföld (Deáki, Csallóköz) birtokáért; rendezte jobbágyai jogait és kötelességeit; (Albeus-féle összeírás); összeíratta egy könyvbe (Liber Ruber) a királyi és pápai okleveleket. 1242-ben a tatárok ellen a gyilokfolyosóról sikeresen védelmezte Pannonhalmát.
A bencés Regula a szerzetesek között a rendbe való belépés alapján szigorú rangsorrendet ír elő. Ugyanilyen sorrend érvényesült a középkorban az egyes monostorok és apátjaik között az alapítás, a monostori vagyon és a tekintély (pl. királyi vagy magánúri alapítás) figyelembevételével, ami elsősorban az apátok többé-kevésbé rendszeres összejövetelein, az apátgyûléseken nyilvánult meg az ülések sorrendjében. Egyes jelekből következtetve a pannonhalmi apátot a magyarországi apátok között ülésrendi elsőbbség (primatus sedendi) illette meg az apátgyûléseken, ebből kifolyólag elsőként mondhatta el véleményét, elsőként adhatta le szavazatát, és feltétlen véleménynyilvánítási joga volt, ami a középkor végére megalapozta a pannonhalmi apát igényét a rendi központosítás vezetésére.
Bencés szerzetes, 15 éven át pannonhalmi tanár, 35 évig tihanyi apát, a lelki élet elmélyítését szolgáló, fő mûve: A mi Urunk Jézus Krisztusnak élete, 1772-74.
Regálé jellegéből adódóan a királyt illető, a kereskedelemhez kötődő közvetett adófajta, mely lehetett belső- illetve külkereskedelmi vám. A vámok egyharmada a megyésispánt illette meg, a fennmaradó, királyt megillető kétharmad részt pedig részben vagy egészben, a 13. század második felétől már egyre tömegesebb méretekben adományozták el uralkodóink világiak, illetve egyháziak részére. Ilyen módon birtokolhatta Pannonhalma az alapítólevélben rögzített módon már Szt. István kora óta a pozsonyi vám harmadrészét.
Bencés szerzetes, egyháztörténész.
A királyi vármegyerendszer kialakulása után a megye igazgatási, bíráskodási székhelye, valamint kereskedelmi központja is. A megye és a vár élén az ispán állt. A 12. század második felében az ispáni várak egy része a köréjük települt kereskedelmi szerepet betöltő váraljával (suburbium) kiegészülve városias településsé lett. A 13. század elején jelentek meg a kis létszámú állandó katonasággal rendelkező kővárak, melyek már elsősorban védelmi funkcióval rendelkeztek. A régi várak ilyen szempontú átépítése, illetve új kővárak emelése a tatárjárás után indult meg nagyobb számban. A 13. század végétől, a nagybirtokosok saját birtokközpontjukban is emeltek várakat, melyek birtokigazgatási és katonai központok is voltak egyben.
Pannonhalmi főapát, püspök 1991 óta. Főapáttá választása előtt pannonhalmi perjel, majd esztergomi segédpüspök volt. Főapátsága idején kulminált Pannonhalmán a nagy milleniumi újjáépítés.
Az egyik legősibb magyarországi püspökség, egyes kutatók szerint Géza fejedelem alapította; a Szt. István által kiadott keltezetlen alapítólevelét másolatai 1009-re datálják. Székesegyházának alapításában Szt. István felesége, Gizella is közremûködött, ebből következően az királynéi koronázó- és temetkezőhely is volt, továbbá a veszprémi püspököt illette meg a királyné-koronázás joga és a királynéi kancellár tiszte.
Eredeti nevén Hildebrand, 1073-1085 között pápa. Nevéhez köthető a gregoriánus reformmozgalom kibontakozása, mely közvetlen az egyházi életet megtisztító céljain túl felvetette a világi és egyházi hatalom elsőbbségének kérdését is. Uralkodása nagy része a IV. Henrikkel e kérdésben folytatott küzdelemben telt, melyet invesztitúraharcnak szokás nevezni. 1076-ban kiközösítette Henriket, akinek 1077 telén Canossában kellett bocsánatot kérnie Gergelytől. VII. Gergely azonban nem csak a birodalommal, hanem az egyes királyságokkal szemben is támasztott főhûbérúri igényeket. Magyarországon beavatkozott a Salamon király és a hercegek között dúló trónharcokba, és a Salamon király vereségével végződő mogyoródi csatát istenítéletnek minősítette, mely Szt. Péter utódának közbenjárására következett volna be, s ezen a címen magának igényelte annak eldöntését, ki is a magyar trón jogos birtokosa. Szt. László király ugyan VII. Gergelyt ismerte el törvényes pápának, a Magyarországgal kapcsolatos igényeket azon ban határozottan visszautasította. Végül salernói számûzetésben, Guiscard Róbert gyámkodása alatt húnyt el. 1606-ban szentté avatták.
Vitéz János pannonhalmi kormányzó
Vitéz János esztergomi érsek, a magyarországi humanizmus egyik legkiemelkedőbb alakja, Hunyadi János barátja, Janus Pannonius atyai pártfogója. Mátyás király adománya folytán 1468 és 1472 között az ő kezén volt Pannonhalma, aki azt megbízottja, Kálmáncsehi Domonkos fehérvári prépost jószágkormányzására bízta. Vitéz halála után a monostor visszakerült Mátyás kezébe, aki azt 1490-ig birtokolta, kezdetben szintén Kálmáncsehi közvetlen irányítása alatt.
Az böjti napokra (általában szerda és péntek) egyházilag elrendelt húsfogyasztási tilalom miatt a középkori étrendben fontos szerepe volt halnak. Egyházi intézmények, monostorok számára tett adományokban kiemelt helyen szerepelnek a halászóhelyek, halászati jogok. A halászott halak közül is különös jelentőségû az óriás testû viza, amely, bár tengeri hal, ívási időszakban a Fekete-tengerből egészen Győrig felúszott a Dunán.
Bencés szerzetes, középkori oklevelek kutatója. Fontos mûve: Árpád-kori, magyar vonatkozású kéziratok az osztrák kolostorok kézirattáraiban, Pannonhalmi Szemle, 1926.
1061-ben, Győr nembeli Ottó által alapított, Somogy megyei bencés monostor, a magánalapításúak közül az egyik legkorábbi. Alapítólevelének bővített szövege újkori átírásban ránk maradt.
I. (Nagy) Lajos király lányának, Mária királynőnek férje (1385), magyar király (1387-1437), cseh király (1420-1437), német-római császár (1433-1437). Egyetemes történelmi és egyháztörténeti jelentőségû tette a nyugati egyházszakadás fölszámolása, a konstanzi zsinat (1414-1418) összehívása és levezetése, valamint a csehországi huszitizmus problémájának megoldására tett kísérletek. Zsigmond jelentős eredménye volt, hogy korlátozta a pápák egyházi javadalmak betöltésére vonatkozó jogát.
A püspökök és papok egyházi ügyek megtárgyalására összehívott gyûlése. Az egyházmegye papjainak részvételével, a püspök által összehívott gyûlés az egyházmegyei zsinat, egy adott terület püspökeinek, az illetékes érsek elnöklete alatt tartott gyûlése a nemzeti zsinat, míg a pápa által összehívott, valamennyi püspök részvételével tartott gyûlés az egyetemes zsinat.
A kolostorban lakó szerzetesek vagy templomi káptalan közös karimádsága valamely kanonikus imaidőben (hórák).