Régészeti ásatás Pannonhalmán

A tavasz folyamán a „Királyok, szentek, monostorok” multidiszciplináris kutatási program keretében a főapátság területén tervásatásra került sor. A feltárást Takács Ágoston, az ELTE Régészettudományi Tanszékének doktorandusza vezette.

A tihanyi altemplom és a bakonybéli monostorudvar után az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat támogatásával és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont koordinációjában megvalósult projekt harmadik eleme Pannonhalma volt. A kutatás célkitűzései között szerepelt az egykori királyi udvarház maradványainak remélt azonosítása, illetve a bazilika nyugati homlokzatának, egy esetleges toronyalap meglétének vizsgálata. A régészeti célú előzetes geofizikai felmérést a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet szakemberei végezték.

A bazilikától északra és keletre húzódó udvar törmelékes, kevert földjéből előkerült szórvány csontok mutatták, hogy itt korábban népes temető helyezkedett el, amelynek öt, bolygatott sírját sikerült megtalálni. A temetőt már a török korban megbolygatták. Ennek tanúja az a masszív, másfél méter széles, valószínűleg gerendavázzal erősített fal, amely kettészelte a szűk udvart. A feltehetően a templomot védő belső várfalat nyugati irányban egy boltozattal fedett föld alatti folyosó vágta el. A fal külső oldalán talált égett járófelület talán az egyik törökkori tűzvészről árulkodik. A szentély keleti oldalán a korábbi, 11–12. századi szentélyalapozás nyomait nem lehetett elkülöníteni. A korábban a templomtól északnyugatra talált, toronyalapként értelmezhető nagyméretű alapfalnak esetleges – délnyugati – párja nem került elő, mivel ezen a részen sokkal mélyebben bolygatott a terület, mint az északi oldalon. Így csak barokk kori és még későbbi építkezések nyomait sikerült azonosítani, alapozás nem került elő.

A feltárásról részletes beszámoló a BTK honlapján olvasható, illetve a Kisalföld podcastjában hallható.