Szöveggyűjtemény (magyar fordítások)
I/10. oklevél
1146.
Fulco vendég végakarata
Legyen ismert a szent hit minden tisztelője előtt, hogy én, Fulco vendég jövetelem első idejében az íródeáki szolgálat foglalatosságával Álmos herceghez csatlakoztam, az ő távozása után azonban Szerafin esztergomi érseknek, majd pedig a veszprémi egyház főpapjainak, tudniillik Máténak és Nánának, Martyriusnak, Péternek és Pálnak - Isten a tanúm rá - híven és örömmel szolgáltam egészen az öregkorig. Ebben tehát azokról a dolgokról, melyeket a fentebb mondott atyák idejében evilági erőfeszítéssel összegyűjtöttem, - miután az összes test útját lelkileg fontolóra vettem, és ezen (javaim) árán az égi javak megszerzésére törekedtem -, a legkönyörületesebb Géza király kegyének birtokában Szent Márton pannóniai monostorának felajánlkozva ilyenképpen rendelkeztem. Először is azt a birtokot, mely Táton van, az udvarházat három emberrel és a ház összes felszerelésével, valamint egy hat pénzzel tartozó szabad emberrel, három szőlőt, rétet szántófölddel a pannóniai egyház Szent Márton (védőszentjének) adtam át. Ugrin ispán monostorának pedig, mely a Vértes hegynél fekszik, a rétet és a négy márkáért vásárolt szántóföldet rendeltem örök birtokul. Azt a részben vásárolt, részben pedig - tudniillik István és Béla - királyok kegyéből nekem átengedett birtokot azonban, amely Vámán van, egyetlen leányomnak engedem át azzal a feltétellel, hogy ha Isten irgalmából fia lenne, örökség jogán birtokolja azt, ha pedig örököse nem lenne, Szent Márton fentebb mondott egyházának a tulajdonába kerüljön. A fák gyümölcsének pedig Szent Márton egyházáé legyen a felerésze, leányom pedig, amíg él, a másik rész fölött rendelkezzék hatalommal. Ez a Duna menti Szent Endre püspöki udvarházában történt, az Úr megtestesülésének 1146. esztendejében, Géza királynak pedig a hatodik (uralkodási) évében, midőn az esztergomi szentegyháznak Macharius érsek állt az élén, Belos volt a nádorispán, Cadarius az udvarispán. És hogy még tartósabban megerősítést nyerjen, a királyi pecsét kerül alkalmazásra azon előkelők tanúskodása mellett, akiknek a nevei itt vannak feljegyezve. Péter ispán, László herceg (tanító)mestere; Pál ispán, Miklós fia; Givra ispán; Bacha, a király kamarása; Cherubin, a király káplánja; Ynam; Melchisedek; Benedek; Áron; Gervasius; a király jegyzője Barnabás, ezen hártya írója és megpecsételője. Ha pedig valaki vakmerőn vagy elhamarkodottan ezen királyi rendeletnek ellene kívánna mondani, az egész egyház isteni átka alá essen, és ötven font aranyat fizessen a királyi felségnek.
Forrás: Árpád-kori oklevelek 1001-1196. Főszerkesztő: Györffy György. (Chartae antiquissimae Hungariae). Budapest, 1997. 132-133. Fordítás: Szovák Kornél.