Régészek megtalálták a bakonybéli monostor középkori kerengőjét

Bakonybélben a nyár első felében folytatódott a tavaly megkezdett régészeti ásatás. A Nagy Szabolcs Balázs, az ELTE Régészettudományi Intézetének munkatársa által vezetett feltárás legfontosabb eredménye, hogy először sikerült egyértelműen azonosítani és értelmezni a középkori monostor helyét és maradványait. Az egykori kerengő a mai monostorépülettől délre került elő.

A falszakaszok olyan több periódusú, szabályos kvadrumos elrendezésű épületegyüttest igazolnak, amelynek első ma ismert kőfalait szilárd rétegtani megfigyelésekkel és leletekkel jelenleg a 13. század környékére tudták keltezni. A bencések a török hódoltság idején kényszerűen elhagyott épületet a 18. század elején romos állapotban vették újra birtokba. A mostani ásatások szerint templomukat és monostorukat az egykori romok tőszomszédságában építették fel (a barokk monostorépület déli szárnya a középkori templom alapfalaira épülhetett). A kutatás szempontjából igen szerencsés, hogy az egykori kerengőre nem építkeztek, ezért az udvar alatt megbújt falakat viszonylag könnyű kutatni. A középkori monostor kerengőfolyosója alá temetve három emberi csontváz került elő, feltehetően az Árpád-korból. Felnőtt férfiak maradványainak tűnnek, a bencés szerzetesközösség tagjai, esetleg adományozók lehettek. A kerengőfolyosó máshol is (pl. Pannonhalmán) temetkezési hely volt. A tavalyi ásatáskor szintén találtak sírokat. Az egyik csontváz azóta elkészült radiokarbonos vizsgálata az eltemetett az 1030 és 1160 közötti időszakra keltezte.
Előkerült egy féltenyérnyi, griffet ábrázoló 12. századi padlótégla-töredék, amely valószínűleg az egykori templom padlóburkolatához tartozott és kapcsolódik az 1902-ben előkerült hasonló padlótéglákhoz. Különböző kőfaragványok, festett idomtéglák, kályhaszemek és vakmérműves kályhacsempék, ablakszemek ólomkeret-töredékei, könyvkapcsok, üveg- és kerámiaedények töredékei is előkerültek. Az ásatások során oszlophelyek és tárolóvermek, továbbá egy kemence nyomaira bukkantak. Ezen kívül egy 18–19. századi boltozott szennyvízcsatornát találtak, amely a középkori kerengőt szeli át. Az ásatást vezető régész az eredményekről az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének blogján, az Ásónyomon számolt be. Az ELKH honlapján szintén közölték az első eredményeket.
A régészek folytatták a közeli Szentkút (Borostyán-kő) lelőhelyének feltárását is, ahol rövid szünet után ősszel újra munkába állnak.