Ordine et disciplina reformare

Levéltárunk Ordine et disciplina reformare – Szerzetesi reformok Magyarországon címmel 2022. szeptember 16-án a Pannonhalmi Bencés Gimnázium dísztermében egyháztörténeti konferenciát szervezett, amely 18 előadásban az elmúlt ezer év szerzetesi reformjait tárta fel. A konferencia kapcsolódott a Főapátság idei spirituális-kulturális tematikus évéhez, amelynek mottója a megújulás.

A konferencia a várakozásoknak megfelelően izgalmas szellemi élményt nyújtott: a szerzetesi intézményrendszert vizsgálva horizontális és vertikális bepillantást adott az elmúlt évezred spirituális és egyházszervezeti folyamataiba.
Hortobágyi T. Cirill főapát köszöntője után a két bevezető előadás (Deák Hedvig OP, Gárdonyi Máté) a szerzetesi megújulás teológiájáról, illetve a reform fogalmának változásáról és tágabb egyháztörténeti összefüggéseiről szólt. A késő középkori szerzetesrendekről négy előadást hallottunk. Szovák Kornél a bencések, Sarbak Gábor a pálosok, Molnár Antal a ferencesek, Zágorhidi Czigány Balázs pedig a domonkosok megújulási törekvéseit és azok eredményeit tekintette át. A párhuzamosságok mellett érdekes volt látni a számos eltérő vonást.
A 17-18. századi bencés és pálos rendi megújulás eltérő módon ment végbe (Dénesi Tamás és Bojtos Anita). A 16. század végén megszűnt bencés szerzetesség megújítása csak a rend nemzetközi hálózatának segítségével, új alapok lefektetésével valósulhatott meg, a pálosok pedig a kor viszonyaihoz idomulva új feladatokat és új arculatot választottak. A felvilágosodás időszakában a királyi hatalom egyre inkább kontrollálta a szerzetesrendek életét. A virágkorukat élő piaristákat erősen szabályozta (Szekér Barnabás előadása), a bencéseket feloszlatta. A jezsuitákat több állam nyomására a pápa oszlatta fel. A visszaállítás következtében a jezsuiták a korábbitól alapjaiban eltérő intézményrendszert hoztak létre (Siptár Dániel), a bencések pedig új feladatkört kaptak, amely szerzetesi életük újragondolását kívánta meg (Biriszló Lőrinc OSB). Magyar Mirjam OP a domonkosok, Kálmán Peregrin OFM a ferencesek, Koltai András pedig a piaristák 19. század végi megújulásáról beszélt. Utóbbi két rend esetében a reform áthúzódott a 20. század elejére is. Somorjai Ádám OSB az 1927-től induló magyarországi apostoli vizitációt és annak körülményeit mutatta be több szerzetesrend esetében, Halász Tibor a ciszterciek 1938-as vizitációra építő megújulási folyamatát ismertette.
Kisnémet Fülöp OSB előadása az 1950 után megmaradt három férfi szerzetesrend, az iskolafenntartó rendként működő bencés, ferences és piarista közösségek megújulási törekvéseit mutatta be a II. Vatikáni Zsinatot követő évtizedben. A konferenciát Várszegi Asztrik OSB előadása zárta, aki a szerzetesrendek 1989 utáni újraindulásának történetébe személyes élményeit is beleszőtte.
Az előadások tanulmányokká bővített változatát jövőre konferenciakötetben szeretnénk megjelentetni, így a Pannonhalmán elhangzott gondolatok újra reflektálhatnak egymásra és olvasóikban is visszhangra találhatnak.

A konferencia a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósulhatott meg.