Imaszövetség Montecassino és Pannonhalma között

Több mint nyolcszáz éve imádkoznak egymásért Montecassino és Pannonhalma szerzetesei. Uros szentmártoni és Adenulfus cassinói apát 1212-ben kötött egymással imaszövetséget. Az ezt rögzítő – levéltárunkban őrzött – oklevél szerint minden évben Szent Pál megtérésének napján, január 25-én imádkoznak egymásért a közösségek.

Pannonhalma és Montecassino kapcsolata egészen a Főapátság alapításig nyúlik vissza. Szent István kiváltságlevelében az itáliai apátság szabadságát adományozta a monostornak. Ez egyebek mellett azt jelentette, hogy kivette a megyés püspök joghatósága alól az apátságot, amely a mai napig is közvetlenül a Szentszék alá tartozik, biztosította számára a szabad apátválasztást és liturgikus kiváltságokat adott az apátnak.

A két szerzetesközösség között az elmúlt több mint ezer évben kialakult sokrétű kapcsolat egyik meghatározó momentuma lett az 1212-es imaszövetség megkötése. Ez Uros apát első itáliai útjához köthető. Uros és szerzetesközössége számára a montecassinói apát oklevelet bocsátott ki, amelyben kérte, hogy minden évben kölcsönösen imádkozzanak egymásért Szent Pál megtérésének napján. Az okiratban a két monostort egy szív, egy léleknek nevezte, amelyet patrónusaik – Szent Benedek és Szent Márton – is összekötnek. Ezt az oklevelet Uros apát magával hozta, és a mai napig megtalálható levéltárunkban. Az itáliai szerzetesek pedig Necrologiumukban jegyezték fel az adott naphoz, hogy ekkor imádságaikban meg kell emlékezniük pannonhalmi testvéreikről.

Az imaszövetséget később többször megújították. Annak megerősítéséről 1878-ban Kruesz Krizosztom főapát kezdeményezésére állítottak ki oklevelet. 1997-ben Várszegi Asztrik főapát montecassinói látogatása során ünnepélyesen megújították a szövetséget.