Az Szent László-kori bakonybéli összeírás


Szöveggyűjtemény (magyar fordítások)

VIII/2. oklevél

1086.
Az Szent László-kori bakonybéli összeírás

A Szentháromság és Szétválaszthatatlan Istenség nevében. Azt kívánjuk, hogy legyen ismert úgy a jövő, mint a jelen kor mindkét nembeli emberei előtt, hogy a kegyes emlékezető József nevű béli apát leíratta a királyi udvar összes papi és jámbor világi előkelőinek tanácsával és tanúságával ezt a kiváltságlevelet a Szent Móric monostorához tartozó javakról és dolgokról, és az utódok emlékezetének őrizetére bízta, nehogy a fentmondott szent vértanú alább följegyzett javaiból vagy a hanyagság, vagy valakinek a betolakodása folytán valami elvesszen. Megírták pedig az Úr megtestesülésének ezernyolcvanhatodik évében, a magyarok legkegyesebb királyának, Lászlónak uralkodásakor és jóváhagyásával. És hogy ebben az oklevélben semmi ok a bizonytalanságra ne maradjon, a rendkívül teljes kegy megvalósítója, "nem feledékeny hallgató lévén, hanem tettével cselekvő", saját pecsétjével parancsolta megpecsételni.
Szent Móric első faluját, amelyet Cupan-nak hívnak, ezen határokkal jelölik: Nyugatról Iba hídjához tart, ahonnét egy közönségesen Qumlouzou-nak mondott völgy kapujához vezet, onnan egy csúcshoz megy, amit Chigisti-nek hívnak, amelytől egy theluch-nak mondott mezőn át a Farkashegyhez megy, amelyről Putus szobrához tart, onnan Prebruc cserjéséhez húzódik, innen egy kúthoz jut, amelytől a Grenice patakhoz ereszkedik le, amely a Tugut révéhez vezet, ahonnét egy forráshoz húzódik, amit Tuhut sedu-nek neveznek; onnan Tuhut kútjához visz, ami a hadiúthoz vezet, amelyen a szerzetes mezejéhez megy, ahonnét Purua útja indul, amelyről a fentmondott helyhez fordul.
A második falu, amit Quiar-nak hívnak, nyugatról egy szakadék elejével határos, amit Churchufeu-nek mondanak, azután Bolug cserjésének kezdetével, azután Lusua szántójával, és van ott egy halom, azután egy tölgyes kezdetével, és ott van egy halom, vagyis a hotar; onnan egy út mentén a Hassag kezdetéhez megy, és ott van egy halom. Innen egy völgyön át megy Potu szántójához, és ott van egy halom. Innen egy hegyen túl egy mocsárba jut, amelytől a mocsár kezdete felé tart, és ott van egy halom, amely a közúthoz vezet, és van egy halom. Onnan a szántókon túl a Fizeg révhez jut, és van egy halom. Onnan a szántókon és mezőkön túl a közutakra jut, amely mentén egy árokhoz megy, ami az utakhoz vezet, amelytől a besenyők rétjéhez fordul, és van egy halom, onnan a fentmondott helyhez fordul.
A harmadik falu, amit Panauuadi-nak neveznek, így határolódik: indul egy árok mentén, amit közönségesen aruk-nak mondanak, és az árok szögletéhez megy, amely az árok másik szöglete felé tart, amelytől nyugatra fordul és egy hosszú árok határolja, ami Welen sírjához fordul, amelytől ismét egyenesen halad a hosszú árok mentén, ahonnét egy darabig egyenes haladással egy mezőn át vezet egy árok szögletéig, amelytől négy halom mentén egy hosszúhoz fordul, amit közönségesen huzeu brazda-nak mondanak, amely a fentmondott helyhez vezet.
A negyedik prédium, ami az Arpas folyó mellett van, nyugati részről egy patak torkolatával határos, amit Veieztue-nek mondanak, és onnan az Arpas mentén a révhez megy, amely keletre vezet, ahol elkanyarodik a fentmondott Arpas folyó. Innen egyenesen halad egy út mentén, ami a vásárhely hegyéhez vezet, ahonnét egy folyómeder mentén, amit közönségesen Murzol-nak mondanak ugyanazon víz partjának szögletéhez száll alá és megy, amelytől egy halomhoz megy, amit hatar-nak mondanak, innen egy fekvő kőoszlophoz fordul, ahonnét egy szikes meder mentén, amit Scequ-nak mondanak, ahhoz a parthoz vezet, ahol egy halom van. Amelyről egy homokos árokhoz fordul, amit közönségesen Kumuch aruk-nak mondanak, onnan átmegy a kerek szikeseken túlra, ahhoz az árokhoz, ahol egy füves halom van, ahonnét egy másik halomhoz vezet. Innen nyugatra fordul a réteken át a harmadik halomhoz, ahonnét a nádason át egy mocsáron túlra megy azon hegy lábához, amit közönségesen See sec fehe-nek mondanak, innen vezet a nádas mocsár a fentmondott helyhez.
Az ötödik prédiumnak, amit Ketel loca-nak mondanak, a rókalyukaktól kezdődnek a határai, melyek egy füves halomhoz vezetnek, ahonnét egyenesen egy tövises bozóthoz vezet, amit gemilsen buqur-nak mondanak, onnan egy árok szögletéhez tart, amelytől egy kissé halad egy mezőn át és egy másik árok szögletéhez jut, onnan visszatér egy közútra, ami egy kerülőt téve visszavezet az előbbi helyhez.
A hatodik falu, amelyet András püspök falvának mondanak, egy hegynek a csúcsától kezd határolódni, amit Lessu-nek mondanak, és leereszkedik Dirsus kövéhez, ahonnét azon lyukakhoz ereszkedik le, amik az út szélén vannak, amelytől az út mentén egyenesen egy füves halomhoz vezet, innen leereszkedik egy kúthoz, amelytől egy forráshoz jut, ami ellenkező irányból Lerga pap fáihoz megy, amelyekről a szántók vége mentén egy halomhoz fordul, innen ismét elfordul egy út mentén egy kő szoborhoz, onnan ismét egyenesen az út mentén vezet, és elfordul egy halomhoz, amelytől az út mentén egy kőrakáshoz fordul, onnan pedig egy kőhalomhoz húzódik, ahonnét egy cserjés mentén egy mészkőhalomhoz vezet, ahonnét a forráson túl, egy völgyön és egy ösvényen keresztül jut fel a Lessu hegy tetejére, ami a fentmondott hellyel függ össze.
A hetedik prédiumot, amit Forkosig-nak hívnak, ezen határokkal jelölik: egy gödörtől indul a szikes árkának a szögletéhez, amelyben van egy gödör, onnan egy árokhoz megy, ami fölött van egy gödör, onnan egy szikesnek a medrén túlra megy. Azt megkerülve egy árok szögletéhez megy, onnan egy kerek szikeshez, amelytől fogva az út mentén halad és egy árok szögletéhez fordul, ahonnét egy barázda mentén az úthoz tart, ami mentén egy gödörhöz megy; innen négy gödör mentén megy egy másik úthoz, amit Qupis uta-nak mondanak, onnan egy lánynak a sírja mentén egy völgy irányába tart amelyben egy gödör van, onnan ugyanazon völgy széléhez fordul, és két gödör mentén egy sűrű bozóthoz megy, amelyektől négy gödör mentén útak kereszteződéshez megy, amelyek között egy gödör van, onnan kilenc gödör mentén egy másik kereszteződéshez jut, és van egy gödör ott, onnan négy gödör mentén Thatus sírjához húzódik, amelyektől öt gödör mentén Wboneg útjához tart, ami mentén egy árok végéhez megy, és három gödör mentén egy szikeshez jut, amit Kiguoida-nak hívnak, amelytől két gödör mentén egy kerek szikeshez tart, amiben van egy gödör, innen a fentmondott helyhez vezet.
Az a prédium, amit Márton kanonok adott Szent Móricnak a Bokon mellett, ezen határokkal kezdődik: Keletről egy hegy felé tart, amit közönségesen Quoasseg-nek mondanak, ahonnét András főpap mészégető kemencéjéhez tart, onnan ahhoz a helyhez, ahol Márton meggyújtotta Bere bíró ekéjét, onnan egy hegyecske oldala mentén egy füves halomhoz húzódik egy körtefa mellett, onnan déli irányba fordul egy bizonyos sziklás hegyecske fölött, ami összekapcsolódik azon közúttal, amelyik Nemti határához vezet egy görbe körtefánál, amely egyenesen egy nagy tölgyfához vezet, amelytől addig a jelig megy, amit közönségesen hotar-nak mondanak. Onnan egy másik jelhez, ami annak az útnak a szélén van, amely a hegy oldala mentén egészen egy bükkös bejáratáig vezet, amit közönségesen Bik zadu-nak mondanak, és onnan a fentmondott helyhez fordul, ahol a Szűz Máriának állított egyházat két részre osztja, és egy malmot, amit Brezprem városának fala alatt András király adott.
Azt a prédiumot, amit Kigouis-nak hívnak, ezen határokkal jelölik: Nyugati részről Qukar sírja felé tart, amelytől egy füves út mentén egy árok szögletéhez vezet, ami mentén délre megy, és találkozik azon úttal, ami kanyarogva Soriul faluba megy be, ahonnét a Uuehmes kútjához megy ki, onnan Buchu kútjához jut, ahonnét egy szikeshez vezet, amelytől az Aranyhegyhez fordul, onnan egy másik szikeshez megy, amelytől egy nagy mocsárig húzódik, és a fentmondott helyhez fordul.
Ott van pedig a Szent Megváltó és Szent Móric egyházának földje, amely a Kyris mellett fekszik, és amelynek határa ugyanazon folyónak a révétől kezdődik egy hegynél, onnan egy úthoz fut, amelytől egy árokhoz megy, ami kanyarogva a Kyris folyóba torkollik.
És van egy másik helyen is ugyanezen egyháznak földje, Keseih falu mellett, ami nyugatról egy szikessel határos, amelytől egy út felé tart, onnan keletről egy árokhoz megy, és egyenesen egy másik szikeshez vezet, amelytől egy műveletlen mezőn át egy hegyhez megy, ahonnét alább egy árokhoz vezet, és a hegy közepén megy keresztül, ahol van három halom, innen egyenesen két kúthoz vezet, amelyektől a fentmondott helyhez fordul.
Azt a prédiumot, amit Dinna-nak hívnak, kőoszlopok övezik.
Azt a prédiumot, amit Zalamadi-nak mondanak, egy mocsár veszi körül, amit Vrtem-nek hívnak.
A falut amit Ocol-nak hívnak, körbe erdők határolják.
A tizenkettedik prédium, amit András püspök adott Felduuar-on, hat halom között van. Tuel, Mogos, Prezteg, Bulda, Nulu, Tarian, Clun, Uuertis, Zaczardi, Hongin, Ploznic, Brihin, Sumig, Nandurdi, Uuindirna falvakban. Mindezen fentebbmondott falvakban bárhol is vannak Szent Móric háznépei, mindnyájan vegyesen bírják a szántókat, kaszálót és minden emberi használatra való dolgokat, minden egyes falunak a lakosaival, a király szolgáinak terhe nélkül. Ők a szabadok: Cupon, a monostor ispánja; Batu, akinek fia Pál a király bírája és a monostor ispánja; Vtih ispán, Panauadi, Fontoydi, Kozma, Damján, Bunal, Zorosdi, Geura, Iván, Grossus, Iván, Scenyl, Ekyldi, Luadi, Bena. [—-], Sol, Makicha, Ozur; ők lovagolnak az apáttal vagy a testvérekkel, szántanak két nap hosszat, aratnak együtt is egy napot, egy évben egyszer bort szállítanak, és levágják a szénát a monostorban. Cupan-ban ők a lovasok: Keca, Dobron, Gurcu, Hyldechu, Halidi, Erecu, Futoc, Seca, Jutus, Hyllu, Oroduc, Gueteil, Mutina, Taia, Tunik, Moglout. Kyar-ban: Catapan, Mor[—], Vgrin, Petyr, Ezti, Lada, Sap, Thatu, Sekeh, Herd[-], Moraz, Helia. Forcosig-ban: Ereuca, Ethes, Bekesd, Moda, Cusula, N[—-], Vruzdi. Ketelloca-ban: Keleta, Vla, Yuan, Magudi, Bor. Panauuadi-ban: Acha, Jut, Gugmat, Zacal, Elenta, Deged, Dauid, Neuiant, Heten. Ezen lovasok ilyen törvény szerint szolgáljanak a monostornak: szántanak tavasszal, ősszel és nyáron kilenc napot, ezután aratnak, begyűjtenek a csűrökbe, kicsépelnek, a malomba viszik, onnan a monostorba; a monostor barmait hetes szolgálatban legeltetik, ha valami kár történne, maguk a heti szolgálatot tevők fizetik meg; fűtik a szobát és a kemencét vegyesen a szántóvetőkkel és a szőlőművesekkel. Bárhonnét házasodnak, ahhoz adják lányaikat, akihez csak akarják. Továbbá a szántóvetők Cupan-ban: Iván, fiai Poscuba, Zaztou, Ratun, Scekeres, Paztur, Lopu, Tunc, Bokon, Woiadi, Semet, Sigidi, Zumboddi, Bynadi. Kyar-ban szántóvetők: Turdos, Rodoan, Waradi, Coluzti; szőlőművesek: Curmes, Sekez, Chomudi, [Sap], Micula, Deschu, Scomon, Monom, Scumoku, Manhat. Arpas-ban: Quecsa, Zacan, Ketel, Licadi, Cuna, Feketeydi, Oba, Mogurdi, Scemsa és más helyeken szántók, olyan feltétellel, hogy nem házasodhatnak akárhonnét, és nem adhatják lányaikat idegeneknek, hanem egymás között házasodjanak, és fiaikat vagy lányaikat az apát elviheti az udvarházba, és lányaikat a fonóba. Bármit vetnek vagy aratnak, annak felét az apát poroszlója kapja a monostor számára és a fele marad meg nekik, amely részből ősszel tíz mérő zabot adnak a lovak ellátására, nemkülönben tíz rőf vásznat az apát ruhájához; áztatják a malátát, kölest törnek és ezután a lovasok vegyesen a szántóvetőkkel és a szőlőművesekkel a monostorba jönnek fejszékkel és útravalóval, és megteszik amit csak nekik parancsolnak. Szűcsök: Nenu, Buatir, Keseydi, Bokon, Seudi. Kovácsok: Lengen, Pisik, Bodin, Bichor. Ácsok: Gedesa, Duda, Pagandi, Bodin. Esztergályosok: Buadi, Benus, Acil, Regun, Michael. Szakácsok: Fonsol, Witan, Pesceta, Vnglis. Pékek: Guna, Wevdi, Rescugis, Gurga. Pásztorok: Zolnic, Chozug. Kanász: Hela. Nehogy kétség maradjon, ennek az oklevélnek az írója Seraphim, László király káplánja volt, akit ezután Isten választásából érsekké szenteltek. Az egyház kincsei pedig ilyen számban foglalhatók össze, hogy tudniillik: 13 kazula pallium nélkül, 33 alba, 3 camisia, 27 stóla manipulussal, 33 cappa, 5 dalmatika, 7 subtile, 8 kehely, három evangéliumoskönyv, egy aranyozott, két ezüstözött; 11 kereszt, ebből hat arany, 4 aranyozott, 1 ezüst; 1 aranyozott tábla; 10 gyertyatartó, amelyekből 4 aranyozott, 6 ezüstözött; 4 függöny selyemből, 9 oltárterítő posztóból, három zászló, 13 rojttal körülvett szőnyeg, 11 oltártakaró, egy dorsale, kárpit a vendégek díszére. Könyv pedig összesen 84 van. Zilu és Regina piacáról, valamint a Wag révjéről adó jár. A Drawa-n két halászóhely van, amelyeket Zuualin-nak mondanak, és egy Burzi nevű folyó van ott, ami határolja a mi Toplouuiza nevű halászóhelyünket. Zlip-ben a vizák közül a tizedik halat Szent Móricnak adják. A Modosa révénél van egy szabad halászóhely, amit közönségesen tana-nak mondanak. A halászóhelyről, amit Nandur-nak mondanak, a hetedik halat, vagy a hetedik évet adják, az ugyanott levő fák gyümölcseiből pedig a megtermett mennyiség hetedrészét. És van egy halászóhely, amit közönségesen Tener here-nek mondanak. Ezen rendben rendelte Szent és Boldog Móricnak a király, Szent István király, amit pedig a legkegyesebb László király is megújított a híres atyának Józsefnek, és annak a kérésére, aki most apátoskodik ugyanazon a helyen. Ezekután és ezen felül jámbor férfiak is adományoztak ennek a helynek, amely adományok szintén elmondatnak ezen hártyalapon: Turuuoi fia Nemka minden javát Szent Móricnak adta és a Sar-nak hívott prédiumon levő szolgáinak: 40 malacot egy Kozma nevű kanásszal, 7 ökörekét 13 mansióval, kiknek nevei ezek: Belta, Buca, Ernel, Damján, János, Embel, Bereck, Hitlen, Odun, Gneuku, Macelinus, Nouuoi, Nouidi, Biristi, Susol, Nescudi. A lovasok sorába adott 27 tehetősebb embert, kiknek nevei ezek: Besenyő, Simon, Apasci, Zagou, Banusa, Mogdi, Keda, Zlaucu, Gekeu, Bugudi, Pomokeu, Vrmandi, Salamon, Sunadi, István, Osli, Vrodi, Mihály, Benata, Nandir, Benedic, Beidi, Lakoti, Helehes, Pecudi, Sella, Geun. Adófizető 8 mansio, bor adására évenként mindegyik 50 vödörrel, és lovakkal havonta váltakozva szolgáljanak, kiknek nevei ezek: Pozman fiával Milozt-tal, Munosti, Zamudi, Trinsin, Vranis, Vrbaz. És ami inkább használhat a lélek üdvösségének, egy kápolnát adott Borsodi-ban, amit Szent István király és hitvalló tiszteletére emeltek, három mansióval: Cris, Cochu, Ecilinus; egy ekét, 4 tehenet, 2 lovat, 10 malacot. Bese ispán fia Lőrinc ispán saját megváltásáért, és Szent Móric monostorában nyugvó atyafiaiért két arany keresztet, [—-] bíborfüggönyt adott ugyanazon fentmondott vértanúnak. Azon prédiumon, amit közönségesen Ernel-nek mondanak, három mansiót adott, amelyek számai ezek: Wazil a feleségével és fiával, valamint két lányával; másikban négy: Guquer anyjával, fivérével és nővérével; a harmadikban négy ember: György a feleségével és két fitestvérével. Adott még 23 ökröt az ekéhez és két tehenet.

Ezen rendelkezéssel rendelte Szent és Boldog Móricnak Szent István király, amit a legkegyesebb László király is megújított a híres atyának Józsefnek a kérésére, aki most apátoskodik ugyanazon a helyen. És nehogy kétség maradjon, ennek az oklevélnek az írója Seraphim, László király káplánja volt, akit ezután Isten választásából püspökké és érsekké szenteltek. Ehhez pedig hozzátéve azt mondom: Legyen pedig az a monostor minden háborgatástól mentes, és bármely püspökkel fölszenteltethessék az apátot, és legyen neki megengedve, hogy akárhonnét fölvegyék a papi rendeket. Legyen engedélyük az egyház számára és a prédiumok szükségére fát vágni, és malacaikat szabadon legeltetni. Megparancsoljuk hát Megváltónk, a mi Urunk Jézus Krisztus tanúságtétele mellett, hogy senki érsek, sem püspök, sem herceg, sem ispán vagy bárki emberfia, a már fentemlített monostort illetően semmiféle módon ne bocsájtkozzon bele a javak, földek, szőlők, a mindent illető tizedek, halászóhelyek, folyópartok, hajók birtokába, melyeket olyan szabadon birtokoljanak, miként a püspökök. Továbbá adtam 24 mansiót sóbányával és három hajóval, hogy ők sóköveket ássanak, és a kiásottakat évente háromszor minden vám nélkül leszállítsák, kiknek a nevei ezek: Jan, Pál, Márton, Negus, Nessinc, Nanasca, Sacan, Walen, Desce, Lauua, Bela, Bedadi, Kasudi, Zagordi, Zacan, Mihály, Kuna, Kuney, Gnenu, Keta, Zaut, Scicul, Boguta, Rescadi. Továbbá egy prédiumot, amit közönségesen Mogos-nak hívnak, amelyikben két eke van hat mansióval; melynek határa két bokornál kezdődik, amit közönségesen ikirbucur-nak hívnak; onnan egy vízéren keresztül egy hegyecskéhez megy, és ott van egy halom; ahonnét egy nagy úthoz tart, és Gunter sírjához, és leereszkedik a Murzol vizéhez, és a víz közepe mentén megy és visszafordul a fentmondott helyhez. Azonban királyi hatalommal megtiltom, hogy ha valaki a keresztény vallásnak valami hatalmával ezt a végzett dolgot elvenni akarná, övezze őt örök átok.

Nuztupc prédiumon négyekényi földet adott. Tehes prédiumon egyekényi földet adott. Goun prédiumon egyekényi földet adott. Zelch prédiumon kétekényi földet adott. Uindurna prédiumon háromekényi földet adott és négy szőlőt azok ugyanannyi szőlőművesével. Uertus-on adott két szőlőt szőlőművesekkel. Chepel-en három szőlőművest ugyanannyi szőlővel. És Arqui prédiumon négyekényi földet adott ugyanannyi szántóvetővel, elegendő földdel vegyesen a falubeliekkel, és négy szőlőt szőlőművesekkel.

Forrás: Árpád-kori oklevelek 1001-1196. Főszerkesztő: Györffy György. (Chartae antiquissimae Hungariae). Budapest, 1997. 112-117. Fordítás: Dreska Gábor.