III. Honorius pápa levele a magyar főpapsághoz


Szöveggyűjtemény (magyar fordítások)

I/76. oklevél

1225.
III. Honorius pápa levele a magyar főpapsághoz.

Honorius püspök, Isten szolgáinak szolgája, tisztelendő testvéreinek ... az esztergomi és ... a kalocsai érseknek és az alájuk rendelt püspököknek, üdvözlet és apostoli áldás.
A Bölcsesség, aki a Magasságbeli szájából származik, és akinek öröm az emberek fiaival lenni, a gyönyörűség Paradicsom-kertjét ültette el, hogy abban közöttük lakozzék. Ez nem más, mint a szerzetesek monostora, amelyben azokat az embereket helyezte el, akiket úgy alkotott, hogy már ne az első Ádám képét hordozzák, hanem a másodikét. Aztán megáldotta azt az ég harmatával, hogy jóillatú virágokat és a tisztesség gyümölcseit teremje, mint az Úr áldotta termőföld. Majd a különböző illatos fákkal és füvekkel beültetett kertet átadta Benedeknek, az Úr Áldottjának, hogy művelje. Ő magára vállalva annak gondozását, hogy a gonosz vadállatok be ne hatolhassanak, és el ne pusztíthassák, erős falakkal vette körül: keletről tudniillik, ahol a capitulum van, az igazságossággal, délről, a refectorium részén a mértékletességgel, nyugatról mintegy kívülről az erősséggel és északról, ahonnan a gonosz kiárad a földre, az okossággal; az ajtószárnyak őrzését pedig rábízta Isten nevének félelmére és szeretetére. Így adott tehát szabályozott intézményeket, hogy azok szerint éljenek. Amennyiben pedig ezeket szilárdan megtartják, a kert fái gazdagon sarjadnak, kiterjesztve ágaikat a föld határáig, és a Libanon cédrusai is gazdagon hoznak szép és kívánatos gyümölcsöket. Illatuk a Paradicsom-kerten kívül lévőket is felüdíti, akiket az Úr a föld bőségével áldott meg, és ők is lerakván tevéik terhét és elhagyván a múlandó királyságokat és gazdagságokat nagy alázattal bebocsátást kérnek oda, hogy az üdvösség kincseit elnyerjék, tudniillik a bölcsességet és a tudományt, az Úr félelmét és annak egész gazdagságát. Végül Benedek e kertben élvén regulákat adott, és így a létesített szőlőskertet az ég harmatával árasztotta el, és a Szentírás négy folyamával öntözte meg, amely virágzott, és illatot árasztott. Az igazságosság ápolásával, a csend megtartásával a kert munkásai a béke szépségében és gazdag nyugalomban lakoztak.
Ami azonban úgy kezdődött, hogy a gazdagság folyamai öntözték, és királyi emlők táplálták, azt a földi kövérség hányadéka lepte el. Miután Benedek elvétetett közülük, a túltápláltságtól olyannyira elfajult, hogy töviseket és tüskéket termett, a fényűző fák csak lombokat hoztak, nem vagy alig adtak gyümölcsöket. Virágaik ugyanis elszáradtak és leestek, mielőtt gyümölcsökké váltak volna; és ha néha mégis megeredtek, mielőtt megértek volna, majd teljesen ízetlenül és szikkadtan lehullottak. Sorech szőleje is - ugyanott ültetve - keserűvé, szőlőtől idegenné vált, és nem termett érett fürtöket, hanem vadszőlőket. Így tehát a hanyagság miatt a gyönyörűségek Paradicsom-kertje is lassan sós sivataggá vált. Nárdus nőtt benne fenyőfa helyett, és csalán mirtusz helyett, kellemes illat helyett trágyaszag áradt. Várfalai szinte teljesen szétszóródtak. Miután a magasba törő és fenséges keleti falát összetörte és lerombolta az igazságosság túlzott szigora, a déli területet a mértékletesség sem tudta megvédeni. Akik mintegy kiűzve visszahúzódtak keletről Sennahar déli területére, tudniillik a fogak kiverését a gyomornak hódolva igyekeztek enyhíteni, és a papok és próféták, vagyis az elöljárók, valamint az alárendeltek - mind a nagyok, mind a kicsinyek - a borban elmerülve a részegségtől nem ismerték fel a látnokot, és elvétették az ítéletet. Asztaluk tele van hányadékkal és szennyel. És mi következik ezekből? Aki hallja, okosan vigyázzon, ugyanis a has és a nemi szervek következnek. A filiszteusok is - mint az élvhajhász italozás - nyugatról jővén, mintegy a külső részről rárohantak az erődítményre, és azt nyomorultul legyengítették. Így a fényűzés szennyétől leterítvén az okosság is elhagyta helyét, nem tudván ellenállni az északi szélnek. Az előbb említett cinkosok és segítőtársaik legyőzték, és kegyetlen csapással sújtották. És így mindenütt nyitva áll az ellenségek támadásainak. Az Isten nevének félelme és buzgalma, amelyek a kapunál álltak, összeomlottak, helyüket elfoglalták a világi félelmek és az alantas vágyak, amelyek, ha a lélek nyugalomban van, szunnyadnak. Amikor a Paradicsom-kertet így elözönlötte az ellenség, a bölcsesség, amely nem lép be a rosszakaratú lélekbe, és nem lakik a bűnnek alávetett testben, a gyönyörűségek helyéről elűzve eltávozott. És mivel a Szentlélek a hamis tanítást elkerüli, és távol tartja magát az értelem nélküli gondolatoktól, a bölcsesség távoztával megvonta magát a Paradicsom-kert gyakran említett művelőitől. Miután pedig Ő eltávozott, a gonoszság előre haladtával visszavették ők is a levetett régi embert, és letették az újnak képét, amelyben és amely által újjá alkottattak, és ettek a jó és rossz tudás fájának gyümölcséből, amely látásra szép, és enni kívánatos, viszont megvetették az élet fájának gyümölcsét, amely a Paradicsom-kert közepén volt. Eltávoztak szívük érzelmében. Inkább keresték azt, ami az övék, mint ami Krisztusé. Elhagyták a világot, lemondtak javaikról, hogy ahhoz hasonlóan szegénnyé váljanak, aki - bár mindenkinél gazdagabb volt - értük szegénnyé lett. Most mégis saját kényelmükre áhítoznak, jobban, mint akik a világban maradtak. Lelküket a világ felé fordították, megutálták a pusztai mannát és Egyiptom húsos fazekaihoz, uborkáihoz, fokhagymáihoz és halaihoz tértek vissza. És mivel mindannyian eltértek a regulák fegyelmétől, az alárendeltek ugyanúgy, mint az előljárók, egyöntetűleg haszontalanná lettek. Alig található közöttük, aki jót tenne, mivel az egész fej beteg, és az egész szív bűnös, és tetőtől talpig egészségtelenek. Elvetették az engedelmesség igáját, és eldobták az erények dajkáját, az alázatosságot, ezért az ellenségek beléjük hatoltak látván becstelenségüket és büszkeségüket, kinevették szombatjaikat. A gyönyörűségek helyén ugyanis Bábel tornyát építették fel, az élet kevélységét, amely zűrzavarhoz vezetett. Lerombolták a nyáj tornyát, és szétszóródtak egész Egyiptomban, hogy pelyvát gyűjtsenek a téglaégetéshez, amelyeket kövek helyett használtak. Tudniillik az érzékiség tüzével égetett földies tetteket az erények szilárdsága és az alázatosság cementje helyett. Az említett torony építésénél bitument használtak, mégpedig testi gyönyöröket, amelyek valóban összeragasztják azokat, akiket beszennyeznek és béklyóba vernek. Ezeknek büdösségétől és füstjétől mily sokan halnak meg. Így végül a gyönyörűségek helye a zűrzavar tornyáról a Babilon nevet kapta. Ami egykor, mint szeretett hely csodálatosan készült el, mivel az ő háza, amely azelőtt dicsőséges és híres volt, azt sárkányok töltötték meg, és struccok lakása lett, szőrös állatok táncoltak ott, és házaiban kuvikok szólnak, és szirének felelgetnek a gyönyörűség szentélyében, tapsolnak kezükkel felette mindazok, akik elmennek az úton, sziszegnek és mozgatják fejüket mondván: íme, ez a tökéletesen ékes város?
Efölött érzett fájdalmában az Apostoli Szék, amely a gyengékkel gyenge, és az alárendeltek botránkozása égeti, aggódva és mély keserűséggel telve, oly gyakran vette a mézgát a fájdalom enyhítésére és sebek gyógyítására, elküldve a béke angyalait, hogy bűnbánat gyógyírját nyújtsa, javítsa és reformálja mind a főben, mind a tagokban mindazt, ami javításra és reformálásra szorul. De minthogy nem adatott meg, hogy a kard eltávolíttassék a sebből, a bensőleg nyújtott gyógyító ír, bár a felületen is alkalmazták, mégsem hozott gyógyulást. És mivel a kard nem vétetett ki, a sebhelyek rothadásnak indultak, és szinte gyógyíthatatlanná váltak. Így aztán a béke angyalai keserűen sírva tértek vissza mondván: gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg, hagyjuk hát magára. Az Apostoli Szék, a kegyes anya, aki méhe fiait nem felejtheti el, mégsem adta föl a gyógyítást, sem a buzgalom nem lankadt benne, hanem arra törekedett, hogy a sebet pólyákkal bekötözze és gyógyszerekkel kezelje, a zúzódást és a duzzadt sebet olajjal bekenje.
Ezért boldog emlékű elődünk, Ince pápa az emlegetett Paradicsom-kert újjáépítése és gondozása miatt aggódva, az egyetemes szent zsinat jóváhagyásával elrendelte, hogy az egyes országokban és tartományokban három évenként, az egyházmegyék főpásztorainak jogát tiszteletben tartva, mindazok az apátok és a perjelek - ahol saját apátok nincsenek - akik nem szoktak ilyen zsinatot tartani, általános káptalant tartsanak. Mindazok pedig, akiknek kánoni akadályuk nincsen, gyűljenek össze egyik arra alkalmas monostorban, és tárgyaljanak az eredeti állapot helyreállításáról, hogy ezáltal a bűnök tüskebokrából kijussanak, a zűrzavar tornyát lebontsák, újjáépítsék a leomlott falakat, és nemes fákat ültessenek benne, amelyek árnyat adnak művelőiknek a hőségtől, és megvédik őket a vihartól és az esőtől. Valójában annak műve miatt, akinek irigysége által a halál bejött a világba, amit keserű lélekkel idézünk fel, az emlékezetes zsinaton előírt rendelkezésből kevés vagy semmi eredmény nem származott, mivel az apátok és perjelek, ahol saját apátok nincsenek, elhanyagolták ezen káptalan összehívását, és azok, akiknek elnökölniök kellett volna azokon, nem rendelkeztek hatalommal a lázadók kényszerítésére. És így mind mostanig saját trágyájukban rothadnak a barmok, és Moáb saját ganéjában fekszik.
Jóllehet úgy látszik tehát, hogy reménytelen az ő sebe, tudjuk mégis, hogy Isten keze nem rövidült meg, hogy üdvözíthessen, és tisztára égesse salakját, és megszüntesse minden pocsolyáját, és helyreállítsa bíráit, amint korábban voltak, és tanácsosait, amint régen volt. Szívünk mélyéből szenvedvén, József fájdalmánál jobban, még mindig a gyógyítás szándékától vezérelve hangsúlyozzuk szeretett fiainknak ... Várad és Bulcs apátjainak a Pécsi és a Csanádi püspökségben, levelünket azzal a paranccsal küldjük el, hogy a Kalocsai egyházmegyében lévő Madocsa kolostorában ebben az évben káptalant hívjanak össze. Az apátok és a saját apáttal nem rendelkező perjelek az Esztergomi és a Kalocsai tartományok mind kiváltságos, mind nem kiváltságos kolostoraiból, akik nem szoktak ilyen káptalant tartani, jöjjenek oda, amennyiben kánoni akadály nem korlátozza őket. Kényszerítsék őket egyházi büntetés előzetes kilátásba helyezésével, vállalva bármilyen ellenállást vagy akadályra való hivatkozást. És testvérileg hívjanak meg a ciszterci rendből két szomszédos apátot. A káptalan megtartásában úgy járjanak el, hogy Istent tartsák szemük előtt az említett zsinat rendelkezése szerint. Ugyanazon előírásokat valósítsák meg, amelyek abban megfontolás tárgyaként elrendeltettek, hogy szilárdan megtartsák őket, és megadják az Úrnak, akinek tekintete előtt minden fedetlen és nyitott, és az utolsó napon számadásra szólít, vajon a rend megjavításában és megreformálásában és a szerzetesek látogatásakor nem hanyagolták-e el a teljes gondosságot és szorgalmatosságot. Hogy pedig a meghozott rendelkezések jobban emlékezetben maradjanak és megtartassanak, akarjuk és megparancsoljuk, hogy az ilyen káptalan minden országban és tartományban minden egyes évben tartassék meg, továbbá engedélyezzük, hogy azok, akik a következő években tartandó káptalanokon az elnöklésre jelölést kapnak, hívják össze az előbb említett apátokat és perjeleket, és kényszerítsék az ellenszegülőket ugyanolyan hatalommal élve, mintha vizitátorok lennének. Ha pedig az elrendelt káptalanon bárki kiváltságost leteendőnek találnak, azt ne késlekedjenek jelenteni az Apostoli Széknek. Egyébként pedig az említett zsinat mintája szerint járjanak el. Vajha visszafordulna az Úr, és megbocsátana, és meghagyná áldását, Libanon dicsőségét és Kármel ékességét adná a sivatagnak.
Ennélfogva apostoli iratunk által, mint testvérünknek előírjuk és megparancsoljuk, hogy amennyiben a ti monasztériumaitok vezetőit, akiket az előbb említett vizitátorok nektek úgy jelenltenek, hogy azok saját helyükről elmozdítandók, egyikőtök se késlekedjék bármi ellentmondásra vagy akadályra való hivatkozással a saját egyházmegyéjében elmozdítani. Másként okkal félhettek attól, hogy nem marad joghatóságotok abban, amit eddig bírtatok és bírtok.
Kelt Lateránban, Február Idusán, pápaságunk kilencedik évében.

Forrás: Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. / Benedictine Monasteries in Medieval Hungary. Szerk.: Takács Imre. Pannonhalma 2001, 564-566. Fordítás: Takács Gyula.