II. Béla király oklevele az újjáépített pannonhalmi monostor felszenteléséről


Szöveggyűjtemény (magyar fordítások)

I/7. oklevél

1137.
II. Béla király oklevele az újjáépített pannonhalmi monostor felszenteléséről

Mivel az egeknek egei az Úr birtokában vannak, a földet azonban az emberek fiai bírják, én Béla, az isteni rendelés szerint Magyarország, Horvátország és Dalmácia királya, országom előkelőitől, mind püspököktől, mind ispánoktól hallván, hogy nem csupán nagyapáim, de dédapáim és ükapáim is, királyok és hercegek egyaránt sokat adományoztak Szent Márton szentegyházának az ország háborúban és békében való védelme érdekében, az üdvösség megfontolásától ösztönözve elhatároztam, hogy ennek az egyháznak a hasznához és tisztességéhez királyi módon hozzájárulok, mert azt kívántam, mint mások is, hogy a legfőbb bíró előtt Szent Márton legyen lelkem védelmezője. Miután tehát ezeket gyakorta forgattam lelkemben, alkalmas idő adódott, hogy a derék szándékot tettre váltsam. Amikor ugyanis ezt az egykor isteni ítélet folytán leégett, a mi időnkben azonban Dávidnak, ezen hely általunk hivatalba helyezett apátjának szorgalmas munkálkodásával és költségein helyreállított, kijavított és kibővített templomot parancsomra Felicián érsek és más püspökök jelenlétemben újraszentelték, - intést kapván arra, hogy a szent törvény Isten jegyesét megadományozni parancsolja, - a fentebb mondott apát kérésére azt a földet, mely Ravazd és Tarján között van, s amely a rétekkel és szántófölddel, valamint erdővel senkinek sem örökbirtoka, de a mosoni vár népei ideiglenesen birtokolták, királyi döntéssel a szentegyház törzsbirtokául adományoztam. Ha tehát a királyi adományoknak érvényeseknek és visszavonhatatlanoknak kell lenniük, isteni tilalommal tiltom azokat, akik ezt a földet valamiféle haszonul maguknak akarják követelni, valamint az Isten akaratából utánam uralkodó fiaimat és az ő utódaikat atyai módon figyelmeztetem, nehogy valamiképpen beleegyezzenek vagy semmisnek ítéljék azt, amit én az egész ország akaratával és tanácsával szilárdan elhatároztam. Ha pedig erre nézve valaki pénzzel vagy kérelemmel, vagy bármiféle csalárd viszálykodással az utánam uralkodókat arra ösztönözné, hogy rendelkezésem ne legyen erős és szilárd, az összes püspököknek - azokénak is, akik jelen voltak, meg az utódaikénak is - átka alá essenek, és az általuk elkövetett jogtalanság megbosszulójaként itt a földön és az örökkévalóságban is érezzék meg Szent Mártont. Ezen kívül János jegyzővel királyi képmásunk lenyomatát ráhelyeztettük, miután az igazság tanúiul előkelőinket jelöltük ki, akiknek a nevei ezek: Felicián érsek, Péter veszprémi püspök, Pál győri püspök, Macelin püspök, Fanzal nádorispán, György ispán, Wernolt ispán, Huddis ispán, valamint még számos tisztviselőnk. Ezek a dolgok az Úr megtestesülésének 1137. esztendejében történtek, amikor is március 22-én a hold 26 napos volt, március 24-e szerdára esett és a húsvétot április 11-én ünnepelték.

Forrás: Árpád-kori oklevelek 1001-1196. Főszerkesztő: Györffy György. (Chartae antiquissimae Hungariae). Budapest, 1997. 130-131. Fordítás: Szovák Kornél.