Béla sószállítási kiváltsága a pannonhalmi egyháznak


Szöveggyűjtemény (magyar fordítások)

I/27. oklevél

1192.
Béla sószállítási kiváltsága a pannonhalmi egyháznak.

Az egy és oszthatatlan Szentháromság nevében, Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Ráma királya. Mindörökké. Mivel az isteni könyörületesség azon munkálkodik, hogy az evilági dolgok helyett örökkévaló dolgokat, a földiek helyett égieket, a halandók helyett pedig örökké megmaradókat igyekezzünk szerezni, ezért minden katolikusnak buzgón kell törekednie az ilyenfajta szent cselekvések gyakorlására, és a nem romló kincstárat saját lehetőségének szerény módja szerint a szegények segítségével valamivel gyarapítania kell. Ezért hát mi is az égi kincstárba kincset vágyakozván összegyűjteni, a kegyesség szenvedélyétől hajtva a Pannónia szent hegyén lévő Szent Márton monostorának az ott Istennek szolgáló szerzetesek eltartására három szabad sószállító hajót adományoztunk. Azzal a szabadsággal adtuk a kiváltságot, hogy magától a sóaknától egészen Pannónia már mondott szent hegyéig útközben, akár vízen, akár szárazföldön e három hajón szállított só után senki se merészeljen adót beszedni, és ne merészelje bármiféle más kárt okozó adókivetéssel azokat megtámadni vagy zaklatni. Hogy tehát e jelen adománylevél örök időkre szólóan töretlenül megtartsa érvényét és erejét, ezt a jelen írás nyújtotta védelemmel biztosítjuk, elrendelvén, hogy soha senki ezzel szemben ne merészeljen bármit is megkaparintani vagy vakmerően ellene mondani. Kelt Katapán mester, fehérvári prépost, a királyi udvar kancellárja keze által, az Úr megtestesülésétől számított 1192. évben, tiszteletre méltó Jób lévén az esztergomi érsek, Saul a kalocsai érsek, Péter az egri püspök, Ugrin a győri püspök, Adorján az erdélyi püspök, Crispinus a csanádi püspök, Balázs ugyanannak a helynek az apátja, Mog a nádorispán és a bácsi ispán, Domonkos az udvarispán és a bodrogi ispán, András a soproni ispán, Both a bihari ispán, Kornél a győri ispán.

Forrás: III. Béla emlékezete. A szöveganyagot válogatta, fordította, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Kristó Gyula és Makk Ferenc. A képanyagot Marosi Ernő válogatta. (Bibliotheca Historica). Budapest, 1981. 84 (30. szám).