Szöveggyűjtemény (magyar fordítások)
I/134. oklevél
Esztergom, 1233. június 6.
Enoch dominikánus és Cognoscens kanonok - mint választott bírák ítéletet mondanak, illetve békeegyezséget létesítenek a pannonhalmi apátság és elégületlen jobbágyai s népei ügyében.
Segéljen ebben minket az Atyával, a Fiú és az áldásárasztó Szentlélek! Az emberi nem ellenségének sugalmazására - aki a felfuvalkodottság vágyából és vakmerőségéből eredő gőgje miatt az égi haza kimondhatatlan dicsőségéből letaszíttatva, a földön különösen a kiválasztottak és azok között, akiknek szeretettel kellene egymás iránt viseltetniök, űzi gonosz mesterségét; konkolyt hintve, veszekedést támasztva, gyűlölséget keltve és gonosznál is gonoszabb tetteket hajtva végre, hogy akik az előbb említett dicsőség örökébe nem ezen kisértőtől, hanem Krisztustól hívattak el - ki a mi édesanyánktól, a Boldogságos Szűztől magára öltvén emberi természetünk köntösét, szembe állítván annak álnoksága és incselkedései ellen mintegy védőpajzsul, mindnyájunkat felszabadítva kiragadott a pokolból -, amint a halál után kötelesek távozni, azokat édesgesse, földi élvezetekbe sodorja, horgára kapja, örök bilincsbe verje és eleméssze. Egyenetlenkedés, viszálykodás vagy perlekedés támadt a Pannonhegyi Szent Márton (monostor) jobbágyai és népei között egyfelől és Úriás úr, ugyanazon helynek az apátja között másfelől, - a mondott jobbágyok és népek a király úrhoz és Jakab prenestei választott püspökhöz, az apostoli szentszék akkori követéhez is fellebeztek; (s) ebben az egyenetlenkedésben és perlekedésben, az Úr segítségével, aki a szíveknek rendíthetetlen békessége, ránk: Domonkos-rendbeli Enoch testvérre és Cognoscens mester jogi doktorra, esztergomi kanonokra bízatott ez idő szerint az egyezség létrehozása - miként ez az ügyről kiállított oklevélben is bennefoglaltatott. Ez pedig ilyen volt:
A mondott jobbágyok ugyanis, akiket az imént említett jobbágyok és népek képviselőikül választottak, azt kérték, hogy mindazokat a sérelmeket és erőszakos elnyomásokat és jogtalan szolgáltatásokat, igazságtalanságokat és megterheléseket, melyekkel - mint mondották - a nevezett apát igaztalanul terhelte meg őket, vonja vissza és a jövőben tartózkodjék tőlük, s ezekről napról napra számtalan folyamodványt vagy kérvényt és panaszt terjesztettek elő. Később azonban, miután az említett apát és konventjének a képviselői szintén tömérdek panasziratot nyújtottak be; midőn a felek belátták, hogy ennyi panaszlevél, illetve kérelem hosszúra nyúló vizsgálatot igényel, úgyhogy az nem történhetett sok munka és kiadás nélkül, valamennyit visszavonták a jobbágyoknak és népeknek s az említett apátnak és konventje képviselőinek kifejezett tanácsára és hozzájárulásával miután kikérték a mi hozzájárulásunkat is, mint választott bírákét és barátságos békéltetőkét, fenntartván mégis, hogy a jobbágyoknak és népeknek egy bizonyos levélben elénk terjesztett, egynéhány panaszát vizsgáljuk meg. Ez így hangzik:
Mi Benchius, Ybrahim, Mochus, Ambrus, Albert, Bencha, Pál, Márton, Jakab, Miklós és a többiek a saját és mint megbízottak a Szent Pannonhegyi Szent Márton egyház népeinek és jobbágyainak a nevében tőletek: Enoch testvér és tőletek: Cognoscens mester, mint választott bíráktól és barátságos békéltetőktől kérjük, hogy Jézus Krisztusra való tekintettel bírói ítélet formájában mondjátok ki és gondoskodjatok róla, hogy Úriás, a Szent Márton-egyház apátja hagyjon fel azokkal a sérelmekkel, erőszakos elnyomatásokkal, jogtalanságokkal, alkalmatlankodásokkal, sanyargatásokkal és adóztatásokkal, amelyekkel és amikkel igazságtalanul és jogtalanul üldöz bennünket, a Szent Márton egyház népeit és jobbágyait.
1. Az udvarnokok sérelmei ezek: arra kényszeríti őket, hogy minden egyes hónapban egy vizafogó hálóra való fonalat szolgáltassanak, és azt a monostorba szállítsák és közben kenyérrel lássák el azokat; akik a hálókat készítik; és jogtalanul arra kényszerítik őket, hogy tizedet fizessenek és ugyanazon egyháznak pannonhegyi kertjét műveljék.
2. A lovas szolgák sérelmei ezek: hogy, noha nem kötelesek lovat adni az apát követeinek, kényszeríti őket erre és nem ad lovaiknak élelmet az úton, amit adni köteles volna és kérik, hogy ezt adja meg és jóllehet nem volna szabad lovaikat az országon túlra kivinni, mégis elveszi azokat tőlük és viszi ki, és egyszer Rómába vitt el 22 lovukat, és nem adta vissza azokat; és bár nem volnának kötelesek nádat vágni, sem házankint öt kepét aratni, sem szénát gyűjteni, vagy szállítani, mégis jogtalanul kényszeríti őket ezekre.
3. A kovácsok, szűcsök, szakácsok, pékek, vargák és kamarások sérelmei ezek: noha megállás nélkül végzik köteles munkájukat, ezenfelül kényszeríti őket, hogy szüntelenül húzzák a terhes kocsikat mindenüvé Magyarországon.
4. A kápolnavivők sérelmei ezek: noha az apát kápolnájának a szállításához lovat tartoznak adni, s az apát, miután hazatér, köteles volna azt nekik visszaadni, ezt mégsem teszi, hanem azt annak ajándékozza, akinek csak akarja és öt lovukat elajándékozta barátainak, sőt mi több: évenkint két márkát szed be tőlük jogtalanul lószolgáltatás címén.
5. A véneki halászok azt panaszolják, hogy bár halat tartoznak szolgáltatni és élelmiszerekkel megrakott hajóját egészen a Szigetfőnek nevezett helyig levinni, ő mégis Magyarország határáig kényszeríti őket; és ezenfelül arra szorítja őket, hogy a hajósok szolgálatát lássák el egy bizonyos helyen állomásozva, szállítván a szekereket és élelmiszereket, lovakat és egyebeket a Dunán innenre és a Dunán túlra, ami nem az ő kötelességük.
6. A Tényő falubeli népek pedig arról panaszkodnak, hogy - noha csak könnyű kocsival tartoznak bort szállítani a Szent Márton-egyház részére, amennyi tudniillik egy napra elegendő - az apát mégis elviselhetetlen terhet rakott szekereikre.
7. A kanászok falvából való emberek pedig azt panaszolják, hogy jóllehet minden két háztól adnak az apátnak és a konventnek egy sertést és 60 kecskebőrt elegendő zsiradékkal, ezenfelül fizetnek 400 akó java búzát, Úriás apát jogtalanul követi szolgálatra, hordók készítésére, szekerek vontatására kényszeríti őket, ezenfelül pedig jogtalanul arra is kényszeríti őket, hogy bárány-, gida- és méhtizedet fizessenek.
8. A salai jobbágyok pedig, tudniillik Omoth és vérrokonai azon panaszkodnak, hogy az apát elvette földjüket és a jövevényeknek adta, és arra kényszeríti őket, hogy fizessék a vendégek adóját és végezzék el a jobbágyok kötelességét.
...
10. Az alapi kápolnások meg amiatt panaszkodnak, hogy ámbár csak az apát kápolnáját szállító lovaknak az adására vannak kötelezve, az apát mégis lefoglalja lovaikat és követei részére követségbe küldi azokat, sőt néha el is ajándékozza őket másnak, és ilyenformán öt ízben összesen öt lovat vett el tőlük.
11. Továbbá a salai halászok sérelmei ezek: hogy - noha minden ház után egy fertót kötelesek adni hal helyett vagy halat, és a fent említett monostorba terményt szállítani, az apát mégis ezen felül kényszeríti őket, hogy juhokat és ökröket hajtsanak, s kerekeket szállítsanak, ha pedig nem teszik meg, megnyíratja vagy megvereti őket.
12. Hasonlóképpen az említett monostor jobbágyai és officiálisai azt panaszolják, hogy bár csak az a kötelességük, hogy a Szent Márton-egyház azon remeteségének a csűrjébe hordják össze a tizedet, amely helyről vagy helyen vagy faluban a tizedet fizetik, továbbá kötelesek adni, de nem beszállítani egy-egy vödör árpasört és gabonát, amit Szent Márton ünnepén szokás szolgáltatni, mégis az apát arra kényszeríti őket, hogy mindezt Szent Márton monostorába szállítsák, noha mint a jobbágyok említett megbízottai mondották: a nevezett apát nem sértette őket, hanem jól bánt velük.
Miután ezeket a panaszokat és kérelmeket átvettük, elolvastuk és megvizsgáltuk és mind a két félnek: mind a jobbágyoknak és népeknek, mind pedig az apátnak és a konvent képviselőinek a vallomásait, érveléseit és indokait meghallgattuk és privilégiumaikat gondosan áttanulmányoztuk, ezenfelül pedig meghallgattuk bölcs emberek tanácsát és magunk között gyakran és minden részletre kiterjedően azokat megtanácskozva mi, fent említett Enoch testvér és Cognoscens mester, annak az alapján, amit láttunk és megtudtunk, a felek önként nyilvánított akaratából és határozott hozzájárulásával mint barátságos békéltetők a béke kedvéért kijelentjük, kinyilatkoztatjuk, helybenhagyjuk és elrendeljük, hogy:
1. A mondott apátnak nem szabad tizedet követelnie az udvarnokoktól, hanem elégedjék meg azzal, amire kötelezve vannak és amivel tartoznak, miként ez Miklós egykori nádorispánnak a privilégiumában vagy ítéletlevelében benne foglaltatik; és hogy az udvarnokok havonként tartoznak adni és szolgáltassanak egy vizafogóhálóra való fonalat, és szállítsák azt a monostorba és közben lássák el kenyérrel a hálókészitőket, mivel az említett ispánnak mind a két fél részéről nekünk bemutatott privilégiumában, illetve ítéletlevelében így táláltuk megírva.
2. Hasonlóképpen a béke kedvéért úgy döntöttünk, hogy a lovas szolgák kötelesek lovat adni az apát követeinek, és hogy a mondott apát Szent Márton ünnepétől egészen húshagyó keddig terjedő időben biztosítson a lovaiknak élelmet; ha pedig megesnék, hogy a nevezett apát követségbe küldené, vagy magával vinné őket, előre adja meg nekik ezt az élelmet miként teszi a (pécs)váradi és a szekszárdi apát; és nem viheti lovaikat az ország határán túlra, és ne kényszerítse őket arra, hogy nádat vágjanak és öt kepét arassanak, hanem kötelességük - házanként és nem fejenként - egy napon át aratni, egy napon át szállítani, mert így találtuk megírva az említett Miklós ispán privilégiumában.
3. Hasonlóképpen hivatalosan kimondjuk, hogy a mondott apát a kovácsokat, szűcsöket, szakácsokat, pékeket, vargákat és kamarásokat vagy azok háznépét, ameddig köteles szolgálatukat teljesítik, és váltakozva a monostornál vagy az apátnál dolgoznak, Magyarország területén való fuvarozásra vagy más hasonlóra ne kényszerítse.
4. Elrendeljük továbbá, hogy a nevezett apát a kápolnához tartozó dolgokat vivő lovat, miután mindezeket elvitte és az apát visszatért az útjáról, ne vegye el tőlük, hanem adja vissza; és lószolgáltatás címén semmiféle pénzt (ezüstöt) nem szabad tőlük szednie.
5. Hasonlóképpen kimondjuk, hogy a mondott apát ne kényszerítse a véneki halászokat arra, hogy terményekkel megrakott hajó(já)t egészen az ország határáig vigyék le, hanem legfeljebb csak addig a helyig, amelyet Szigetfőnek neveznek; és amikor a kitűzött helyre érnek, egy hétnél hosszabb ideig ne tartsa őket vissza, s ne kényszerítse őket hajós szolgáltatásra, hanem amikor elérik a kitűzött helyet, ne tartsa őket vissza, se ne kényszerítse őket hajós szolgálatra, hanem amikor elérik a kitűzött helyet, ne tartsa vissza őket, hogy ők vezessék a Dunán át ide vagy oda azokat a hajókat, amelyek szekerekkel, élelmiszerekkel, lovakkal vagy más egyébbel vannak megrakva, hanem ugyanott, miután elkezdték és befejezték heti szolgálatukat, rögtön bocsássa el őket.
6. Hasonlóképpen jóváhagyólag elrendeljük, hogy a mondott apát a Tényő falubeli emberekkel ne vontattasson vagy fuvaroztasson borral súlyosan megterhelt szekereket, hanem csak könnyen megterheltet, tudniillik annyi borral, amennyi az apátnak és a vele utazóknak egy napra elegendő; és az első napra való bor elfogytával másnap ugyanannyit szállítson, és így tovább minden nap, míg úton vannak.
7. Hasonlóképpen elrendeljük és parancsoljuk, hogy a nevezett apát a kanászok falvaiból való embereket ne kényszerítse követségekbe való eljárásra, hordók készítésére, bárány- vagy gidatized fizetésére, hanem csupán csak méhtizedet fizessenek, mivel úgy találtuk, hogy csak ezzel tartoznak; és közülük senkit se kényszerítsen szekerek vontatására, hanem valamennyien együttessen kötelesek öt szekér hordókészítésre alkalmas, közönségesen dongának nevezett fát szállítani, mégpedig egészen az apát kaposi malmához.
8. A Szent Márton-egyház földjeinek a salai jobbágyok részére való elosztására vonatkozólag úgy határozunk és megmásíthatatlan érvénnyel elrendeljük, hogy minden jobbágynak legyen 20 hold földje, tudniillik tíz hold a jobbágyi tisztségért és tíz a Szent Márton-egyháznak fizetendő adókért, de ha nem akar adófizető lenni, nem köteles, csakhogy akkor csupán tíz hold földje legyen; ha pedig tisztségének a teljesítésére alkalmatlanná válik, akkor öt holdja maradjon a maga fenntartására és a többit az apát visszaveheti.
9. Hasonlóképpen parancsoljuk és elrendeljük, hogy a szent király által a mondott monostornak adományozott Tarján falubeli hat udvarnok-háznép, kiket az apát szántókká tett, helyeztessenek vissza az udvarnokok közé, ha úgy akarják; mindazonáltal ha egyes szántóvetők az udvarnokok között eltűntek vagy velük összevegyültek, az apát kivonhatja őket, vagy hat (udvarnokot) tehet helyükbe.
10. Hasonlóképpen kimondjuk és helyben hagyjuk, hogy a nevezett apát ne vegye el a kápolnaszállító lovat vagy azoknak a lovait, akik az apát kápolnáit vontató lovakat vezetik, tudniillik az Alap falubeli kápolnaszállítókét, és ne küldje őket követségbe, és ne ajándékozza el az ő saját lovaikat.
11. Hasonlóképpen a béke érdekében elrendeljük, és (úgy) döntünk, hogy a nevezett apát ne kényszerítse a salai halászokat juhok és ökrök hajtására, vagy kerekek szállítására; mindazonáltal minden háztól egy fertót vagy halat tartoznak adni, és a monostorba termést és minden ételt és italt szállítani, amit különösen akkor kötelesek Szent Márton monostorába szállítani, amikor azokat a mondott halászok az említett halak helyett adandó fertók fejében, ott helyben készítik el.
12. Hasonlóképpen határozat formájában kijelentjük, hogy a jobbágyok és officiálisok nem kötelesek a tizedet Szent Márton monostorába szállítani, hanem csak annak a falunak a csűrjébe, amely faluból a tizedet fizetik, és csupán csak a beadása és nem a beszállítása a kötelességük annak az egy vödör árpasörnek és gabonának, melyet Szent Márton ünnepe táján szolgáltatnak.
Mi, fent említett békebírák és barátságos békéltetők a béke érdekében barátilag egyeztetvén úgy határoztunk és parancsoljuk, akarjuk és rendeljük, hogy fentebb felsorolt összes határozataink a maguk teljességében mindenkor csorbítatlanul maradjanak érvényben a kiközösítésnek és 140 ezüstmárkának a terhe mellett, melyet a fentiek bármelyik pontja ellen vétő fél annak a félnek tartozik fizetni, amelyik ígéretét megtartotta. És úgy határoztunk, megállapítjuk és jóváhagyjuk és megparancsoljuk, hogy minden egyes döntésünket sértetlenül tartsák be, és ezeknek a kijátszására a felek valamelyike semmit se kíséreljen meg; - minden egyéb dologban épségben meghagyván az említett monostort, apátot és konventet megillető jogokat és jogos szolgálatokat, és annak fenntartásával, hogy a salai Bench papnak az ügyében, amelyre vonatkozólag hasonló módon megállapodás jött létre, szintén dönthetünk vagy békéltethetünk. Ezt a választott bírói határozatot s ezt a barátságos egyezséget a mondott bírák a tiszteletre méltó esztergomi érsek garádicsán hozták nyilvánosságra és tették közzé, - a feleknek, tudniillik a jobbágyoknak és népeknek s az említett apát úrnak és a Szent Márton konvetje szerzeteseinek és megbízottainak: Hemericus dékánnak, Lázárnak, Vitálisnak, Bernaldusnak és Tamásnak a jelenlétében, s a felek valamennyien a fent írtakat mind egyetértéssel fogadták, mondván, hogy ügyükben a legigazságosabb módon hoztak ítéletet. És személyesen jelen voltak: Firminus tatai apát, Hysi esztergomi éneklőkanonok, Hogerius komáromi főesperes, és a népeknek végtelen sokasága.
Az Úr megtestesülésének 1233. évében, július eleje 6. napján, a 6. indictióban.
Forrás: Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához. I. rész 1000-től 1526-ig. Szerkesztette Lederer Emma. Budapest, 1964. 278-283. - Szemelvények az 1526 előtti magyar történelem forrásaiból. I-II. Szerkesztette és a jegyzeteket készítette Bolla Ilona és Rottler Ferenc. (Kézirat). Budapest, 1982. I. 110-115.