Margit asszony adománylevele a pannonhalmi monostor részére


Szöveggyűjtemény (magyar fordítások)

I/13. oklevél

1152.
Margit asszony adománylevele a pannonhalmi monostor részére

† Legyen ismert úgy a mostaniaknak, mint az eljövendő utókor minden tagjának. Az Úr megtestesülésének 1152. esztendejében, midőn Géza a fiával, István herceggel együtt uralkodott, én Margit, ő mivel a vétkek szégyenfoltjával beszennyezett asszonyként megemlékeztem evilágból való távozásomról és súlyosnak látszottak a bűnök, ha netán hirtelen halálom miatt vagyonomat elrendezetlenül hagynám hátra, ami bizony megeshetne velem, még élve és egészséges életerővel rendelkezve azokat a dolgokat Isten segedelmével és az összes főurak közül az egyetértésüknek hangot is adó Martyrius érsek, Belos bán, Apa ispán, Heidric udvarispán színe előtt úgy rendelkeztem, ahogy az alább következő beszéd elárulja. Tudniillik Mártonnak, a mostohafiamnak három embert adok: Cuka-t, Vosonei-t, Kaska-t, az ő feleségének egy szolgálólányt, név szerint Aianduc-ot. Továbbá egy szülőjétől megfosztott leányt saját lányomként neveltem, ennek adok két kárpitot, egy nyakláncot, két felöltőt, két arany(ba foglalt) gyűrűt, egyiket zöld kővel, a másikat opállal, valamint három embert, tudniillik Arua-t, Legunei-t, Fehera-t, és egy selyem főkötőt, öt asztalterítőt törlőruhákkal, kétszáz rőf szövetet. Szent Márton egyházának pedig, hogy ott temessenek majdan el, az eke mellé adok két családot, a nevük Phudi és Seka, nyolc ökörrel és tíz tehénnel, valamint két harangozót, tudniillik Vosos-t, Foth-ot, és egy kárpitot; továbbá adok egy Péter nevű szabadot három fővel, akinek adok egy ökröt és tíz birkát, ennek a szolgálata nem lesz más, mint hogy minden évben, tudniillik Szent Mihály ünnepén fizessen az egyháznak 12 rőf szövetet; továbbá ugyanezen monostor apátjának adok egy hét márka súlyú aranyláncot azért, hogy ezer misét mondjon érte, s ezt istenfélelemmel tegye, - mert tudja meg, hogy ilyen módon kell tennie -; a szerzetestestvéreknek pedig szürke irhákat; továbbá adok három családot, akiknek a neve: Fergudi a fiaival, valamint Jakab és Tengurdi, hogy évente szolgáljanak értem egy ökörrel és három birkával, valamint három libával és hat kakassal, valamint húsz vödör sörrel és kétszáz kenyérrel, továbbá mindegyiküknek adok két ökröt és öt birkát; ezeknek pedig a szolgálatát Turus két fia felügyelje, amennyiben ezt nem akarnák felügyelni, taszítsák őket ugyanezen szolgálatra. Ha pedig valaki - akár az apát, akár Márton mostohafiam - az ő szabadságuk ellen jogtalanságot követne el, Szent Márton átka szálljon rá és efölött még a király haragját is vonja magára. Továbbá Szent Péter egyházának két harangozót, tudniillik Ozidi-t, Dalmacit-ot; a székesfehérváriaknak pedig két karperecet, arany karpereceket; továbbá úgy határozok, hogy Damacha és Houodi, valamint Hugoh legyenek oly módon szabadok, hogy senkinek semmiféle szolgálattal ne tartozzanak, pusztán a negyven napos böjt idején mindegyik asszony tíz rőf szövettel, és tíz misét mondassanak értem. Ezen hártya írója pedig Barnabás, megpecsételője Miklós.

Forrás: Árpád-kori oklevelek 1001-1196. Főszerkesztő: Györffy György. (Chartae antiquissimae Hungariae). Budapest, 1997. 134-135. Fordítás: Szovák Kornél.